νῷ ὡς isbdturendibule Adele ME Md " fovet n RA M —€—rÀ " Vatt ut o ER. ἡ M rm σας Moris m PIU n S e reus eisaattiibittet des «Dur tnm m mr ἡμῶν M MM τ Εν πάθος. κα E cil TC τῷ Τοῦτος quinta Ἢ * τὴ τι vow mener d αν NES, Ew af » Y 1€ COMMENTARIA IN ARISTO Tb PEEM GRAECA EDITUM CONSILIO ET AUCTORITATE ACADEMIAE LITTERARUM REGIAE BORUSSICAE VOLUMINIS IV PARSI PORPHYRII ISAGOGE ET IN CATEGORIAS COMMENTARIUM BEROLINI TYPIS ET IMPENSIS GEORGII REIMER MDCCCLXXX VII PORPHYRIH ISAGOGE ET IN ARISTOTELIS CATEGORIAS COMMENTARIUM CONSILIO ET AUCTORITATE ACADEMIAE LITTERARUM REGIAE BORUSSICAE EDIDIT ADOLFUS BUSSE BEROLINI TYPIS ET IMPENSIS GEORGII REIMER MDCCCLXXX VII LIBRARY DATI (" PRAEFATIO PORPHYRII ISAGOGES ' ET IN ARISTOTELIS CATEGORIAS COMMENTARII I DE PORPHYRII ISAGOGE Ex Porphyrianis in Organon commentariis Isagoge ') et Commen- tarius per interrogationem et responsionem ad nostram aetatem pervenerunt, de ceteris consulatur Zelleri liber De Philosophie der. Grie- chen 4n dhrer gesch. Entw. ΠῚ, 2 p. 640 not. 3 (Leipzig 1881). atque Isa- £oge quamvis sperni soleat a nostratibus philosophis?), tanta auctoritate per saecula amplius deeem apud viros doetos floruit et in oriente quidem etiam nune floret?), ut inter seripta omnium notissima atque vulgatissima referenda esse videatur.
7 'Pres tituli traduntur, quorum quem nos inseripsiimus unum genuinum esse et codieum fere omnium consensu et commentariorum testimoniis eomprobatur. nam qui vulgo in usu est at πέντε φωναί vel περὶ πέντε φωνῶν recentiorum codicum quorundam memoria nititur (ef. cod. Paris. 2051). Suidas autem (II p. 212 ed. Bernhardy) inter libros Porphyrianos appellat Περὶ Γένους καὶ EXOouc καὶ Διαφορᾶς καὶ ᾿Ἰδίου καὶ Συμβεβη- χότος. Doxopater inter Rhetores Graecos (IIl, 126 ed. Walz 1855) non similiter, ut Bern- hardy ad Suidam adnotat, sed reete Isagogen exhibet, cum dieit χαὶ λέγομεν, ὅτι ὥσπερ πέντε φωνὰς τοῦ [Πορφυρίου ἐν τῇ Εἰσαγωγῇ διδάσκοντος γένος διαφορὰν εἶδος ἴδιον συμβε- βηκός, σκοπὸν ἕνα τοῦ τοιούτου βιβλίου οἱ ἐξηγούμενοι αὐτὸ ἀποδεδώχασιν...Hunc libellum in Sicilia, ubi Porphyrius bilis morbo laborans per triennium 268—270 morabatur, compositum et ad Chrysaorium missum esse Ammonius, Elias, David commen- tatores referunt, quorum quidem testimonia Zellerus 1. l. p. 626 not. ὁ (698) in suspi- cionem vocat. de Chrysaorio vide Wolff Porphyrii de philosophia ex oraculis haurienda librorum reliquiae (Berolini 1856 p. 35). consulem eum fuisse David tradit (Brandis schol. p. 18^ 16), cui si fides est, post annum 284 fuit (cf. Klein, Fasti consulares inde a. Caesaris nece usque ad imperium Diolectiani. Lipziae 1881).
3) ef. Prantl, Geschichte der Logik im Abendlande | p. 626 (Leipzig 1855).
3) Zenker, Aristotelis categoriae graece cum versione arabica Isaaci Honeini filii p. 15 (Lipsiae 1846) docet: inter omnes autem illos graecos interpretes summa. in oriente auctoritas erat. Porphyrii, cuius Isagoge etiam hodie in oriente unicum logices compendium est, quo in schola utuntur.
Archetypus Melioris familiae ἐ PI VI PRAEFATIO Quare libri memoria tot eodieibus") nititur, ut si testium copia fides augeretur, quam proxime ad genuinam textus formam aceedendi po- testas nobis fieret. verum res secus se habet. nam ex iis, quas sep- tendeeim eodiees ad umbilieum eollati suppeditant, variis leetionibus lueulenter apparet, qui supersunt codices omnes ex uno eodemque fluxisse arehetypo, quem aliquanto post Boethii aetatem exstitisse doeet loeus in- signis p. 12, 3. 4, ubi optimus quisque liber a Boethii leetione, compro- bata illa a eommentatoribus, proxime abest. de indole autem archetypi quamquam lubrieum est indicium faeere, licet statuere, non sine diligentia illum quidem exaratum fuisse, sed correctoris manum expertum, qui ut ehristianae suae fidei indulgeret, ubieunque ϑεὸς legerat, superseribebat ἄγγελος, ut in codicibus nostris ϑεὸς aut omnino evanuerit aut iuxta ἄγγελος oecurrat (ef. p. 14,2. 18,23). quare eorreetionibus, ut fieri solet, ab librariis arreptis atque propagatis nunnunquam ad Boethium tanquam arbitrum variarum leetionum confugere coaeti sumus.
Archetypi qui eodiees sinceram memoriam servaverunt, meliorem faciunt familiam, deterior eodiees interpolatos eompleetitur, qui ad exem- plar eorreetoris nefaria libidine et perversa sedulitate corruptum re- deunt. melioris familiae quattuor eodiees digni videbantur, quos in ap- paratum eritieum reciperem ἃ B L M, deterioris unus C. atque illi qui- dem quamquam pretio non multum inter se distant, tamen DB ceteris praestantia cedit, qui ipsi ita inter se differunt, ut A et L eura atque diligentia seribendi praesertim in levioribus rebus haud dubie palmam ferant, M quamvis neglegenter seriptus sit, cum rarius videatur cor- reetiones exemplaris admisisse, nonnullis loeis praeter Boethium et com- mentatores unus servaverit lectionem genuinam").
Quare in orthographieis omnium vetustissimo codiei A ita me ad- dixi?, ut v paragogieum, vocales in o£, οὐδὲ servatas aut omissas, id genus alia, quae ex sineero fonte fluxisse vel consensus codieis L docet, illus memoria niti pro certo habeas. verum in seriptoris verbis consti- tuendis À eodieis memoriam nonnunquam detrectandam esse putavi, quia librarius eum ceorreetiones saepius genuinis seripturis anteposuit, tum et additamentum recepit (p. 13,17) et voeulam non satis perceptam repu- diavit (p. 2,18). quae eiusdem manus eorreetiones oecurrunt, in deseri- bendo factae esse videntur, atque etiam quae ab altera manu A? pro- 7) de quibus cf. Supplementum Praefationis I. ?) de codice Q huie consimili cf. Suppl. Praef. I.
PRAEFATIO VI feetae sunt, si non eidem scriptori debentur, tamen ni fallor ex eodem exemplari fluxerunt, itaque omnes dignae sunt, quae aceurate examinen- tur, pleraeque, quae recipiantur, neque dubitavi ter v paragogieum altera manu ante eonsonantes additum in textu ponere (p. 20,19. 21,9. 22,11). tertia autem manu A* saeeuli XV quae sunt eorrecta, nullius pretii sunt.
Codicis B librarius et neglegentius munere suo funetus est et ex B exemplari descripsit eorreetiones permultas experto. quae altera manu eorreeta sunt, maximam partem ex vetusto fonte hausta videntur, quam- quam etiam ex ingenio petivisse eorreetorem docet p. 22,1.
L suppar est eodiei A, euius in orthographicis fidem mirum quan- L tum confirmat. verum exemplar eodieis eum multas expertum esse vi- deatur eorreetiones, auctoritatem eius diligentia in deseribendo adhibita metiri non lieet. in ipso eodiee plurimae reperiuntur correetiones. qua- rum quae alterius manus L* sunt, debentur antiquo seholiastae saeculi XI, euius additamenta maximam partem ex commentariis fluxisse, faeile est ad eognoseendum (ef. p. 3,8). pernieiosior erat alter corrector, quem L^? signifieavi, qui radendo ae corrigendo nonnunquam genuinam leetionem exemplari deterioris ordinis (ef. p. 3,8) aecito funditus evertit, ut nisi conielendo eam assequi iam non possimus.
Codieis M exemplar dubium non est quin ceterorum exemplaria M praestantia longe anteeesserit maximeque dolendum, quod nefaria qua- dam neglegentia atque socordia librarius rem suam peregit; nam vix reperiuntur vitia, quae illius hominis levitas non admiserit, nisi quod ingenii, ut videtur, exiguitate eoaetus a divinando abstinuit. alterius manus eorreetiones, quippe quae eum altera familia consentiant (ef. p. 3,8), sunt respuendae.
Deterioris recensionis naturam satis putavi apparere unius codieis P*terioris familiae Y C varis lectionibus adieetis, quae ubi a meliore recensione discedunt, C persuadeas tibi eorreetoris cuiusdam ingenio eas deberi textus formam ad suam indolem eorrumpentis. huius ratio aperte elueet ex memorabili loco p. 3,8. 9, quo enuntiati forma aliquanto impeditior suspieionem viri boni inovebat, et ex p. 21,14 ubi voee ἐπεισοδιώδης non concepta ex scholiis faeilius illud ἐπουσιώδης ineuleabat.
Ex deterioris familiae memoria leetionibus alterius classis passim emendata vulgaris recensio orta est, quae in proletariis codieibus poste- rioris aetatis apparet. his in Supplementa relegatis instar nobis vul- garis recensionis editio Aldina a sit, quam qui eonfeeit ipse quoque ἃ emendationes satis multas et infelices temptavit.
Commentatorum testimonia Boethius Codices Boethii VII PRAEFATIO Aecedunt testimonia, quae Ammonii, Eliae, Davidis commentatorum et lemmata et eommentarii suppeditant') atque Ammonii in Isagogen eommentarius quamquam impressus Felieiani opera Venetis 1545 in lucem provenit, tamen lemmata ex hac editione hauriri non conveniebat, quia Felieianus eodieem suum ita supplevit, ut totam lsagogen ex edi- tione Aldina?) reciperet. itaque Ammonii lemmata non ita multa ex eodice Monae. 222 bomb. saeculi XIV eum editione Veneta a Foerste- manno eollato deprompsi. de Elia et Davide vide Supplementum II, sed iam hie monendum est, inde a Porph. p. 17,4 illorum eommentarios eonsentire, ut ab hoe loeo Eliae tantum nomen in apparatu occurrat. leetionibus igitur ex commentariis haustis cum vel maxima auetoritas tribuenda esse videatur, lemmatum fides multis rebus diminuitur. nam et vitia atque additamenta ex textu admiserunt et apud Eliam certe ac Davidem non raro repetita ipsa quoque praebent varias lectiones.
Restat Boethii translatio, quae eum inter translationes latinas et vetustate auetoritateque et oratione facile principem loeum teneat*), huie Isagoges editioni subieiendam eam esse putavi. cui quantum Por- phyrii textus debeat facile quivis perspieiet, esse tamen, ubi Boethii leetioni, dummodo genuina sit, fidem detrahendam esse censuerim, nemo erit qui miretur. nam ut non dieam etiam summa in vertendo dili- gentia adhibita fieri non posse, quin translator tum voeulas addat tum omittat vel formam corrumpat atque etiam, id quod in Boethio sane mireris, errore deductus textus verba pervertat (ef. p. 14,3. 4 coll. eum p. 40,22), memoria operis Boethiani, quamquam eodieibus satis antiquis nititur, eiusmodi est, ut quodcunque adiumentum Porphyrius a Boethio sibi repetat, duplum ei aut triplum reddat. οἱ adhibitam esse Isagogen ad Boethii verba constituenda non solum editiones Boethianae demon- strant mirum in modum secundum Porphyrii editiones misere confeetas miserrime eorruptae, sed etiam libri manuscripti, inter quos maxime quem littera Q signavi. quod in perieulum ne inciderem, maxime mihi eavendum erat, Doethiani autem operis si quis editor etiam artius ad Porphyrii verba se applieaverit, me non malignum habebit.
Codieum Boethii, qui huie editioni Porphyrii causa dumtaxat a 7) ubi nomina tantum Amm. El. Dav. in apparatu occurrunt, de lemmatis cogitan- dum est, lectiones ex commentariis extricatas addito comment. distinxi.
2) ef. e. g. Porph. p. 2,6 collat. cum ed. Veneta p. 35v, Porph. p. 5,12 collat. cum ed. Veneta p. 53v.
?) de Marii Vietorini translatione vide Supplementum I.
PRAEFATIO IX nobis paratae substruuntur, agmen ducit A, eui cognatus est C, qui licet lemmata tantum, non totam Isagogen exhibeant, praestantia ceteros tantum antecedunt, ut neglegendos eos non esse putaverim. ceterorum duae statuendae sunt familiae, quarum melior eontinetur eodieibns B et L, ità ut B paullo praestantior nobis sit putandus. correetiones in B fere nullae reperiuntur, eae quas L passus est, nihili sunt. deterioris familiae sunt P et Q, qui ubieunque leetionem praestantiorem offerunt, suspiean- dum est, aut ex commentario eam esse depromptam aut ex graeco textu haustam aut petitam de ingenio.
7) aliorum specimina invenies in Supplemento I.
Ser. Berolini Ap. Bussk. Id. Nov. MDCCCLXXXVI.
AC bL PQ SUPPLEMENTUM PRAEFATIONIS I CONSPECTUS LIBRORUM MANU SCRIPTORUM ET IMPRESSORUM Unniwas 35 [Brandis Abh. d. Berl. Akad. 1831 p. 5O not. 1] mem- branaeeus, forma quadrata maiore, 440 foliorum vieenos quaternos versus eontinentium, saeeulo nono exeunte aut deeimo ineunte in Arethae usum praeclarissime exaratus. iota ubique adseriptum est. Isagoge fol. 1—20 continetur uberrimis seholiis marginalibus iisdemque nitidissime seriptis ornata (de quibus vide infra). Isagogen ea, qua dignus erat eodex, dili- centia A. Mau eontulit. de ceteris ef. supra p. VI.
CoisuiwiaNus 387 [Catal. bibl. Coislin. p. 589] membranaceus, qua- dratus, seeundum catalogum saeeulo X, ut Brunsio visum s. XI exaratus et ex Atho monte translatus est. constat foliis 241, Isagogen continent fol. 427—54*. praeeedunt prolegomena et in philosophiam et in Isa- zogen, quae Eliae vindieabimus. eiusdem eommentarius in Isagogen fol. 54: —108 legitur. scholia in margine pauea sunt appieta, velut ad p. 1,17 τὸ ἔοιχε σημαίνει Γ΄ πρέπει, ὁμοιεῖ (sie), φαίνεται. — vel ad. p. 1,18 τὸ ἁπλῶς σημαίνει Δ' τὸ χυρίως, τὸ μοναχῶς (desideratur τὸ χαϑόλου, τὸ μάτην ef. Amm. p. 347). iota subseriptum fere ubique omissum est, ita- eismi vitium oeeurrit p. 11,5. Isagogen contulit I. Bruns. de ceteris ef. p. VII.
CorsuixraNus 330 [Catal bibl. Coislin. p. 446] membranaeeus, qua- dratus, saeeulo XI exaratus foliis 30D Isagogen et Organon exhibet, fol. 297—17* Isagogen, eui subieitur τέλος τῶν πέντε φωνῶν τῆς φιλοσοφίας. scholiis est vaeuus. collatus est ab I. Brunsio. de ceteris ef. p. VII.
MosacEwsis 222 [Hardt II, 449] bombycinus, forma quadrata, sae- eulo XIII, ut Hardtio, saee. XIV ut Dielsio visum, seriptus. constat foliis 242, fol. 1— {τ Ammonii in Isagogen prolegomena leguntur, fol. (*— 32") ipsa Isagoge seholiis instrueía ex Ammonio et Photio compo- ) post Organon [fol.33— 240], codex in fol. 241 et 242 breve commentum de de- cem praedicamentis exhibet, titulo quidem Πορφυρίου εἰς τὰς δέχα κατηγορίας instructum, CONSPECTUS LIBRORUM MSS. ET IMPR. XI sitis, quae plerumque margines, interdum totas paginas oceupant. eodex ex deterioris familiae exemplari derivatus est. «correctiones, quas ab sed quod debetur viro docto Byzantino, qui Porphyrii de quinque vocibus expositionem ita sibi supplendam esse putabat, ut de rebus in decem Categorias digestis ageret. tamen illud ab H. Dielsio descriptum nobis dignum videbatur, quod hoc loco subiceretur. emendandi autem praesidium insigne translatio latina praebet ab Ant. Gogavino Gra- viensi confecta (ed. ad caleem Aristoreni Harmonicorum Elementorum Venetiis 1562 p. 162 — 165), qui licet quaedam suo perieulo temptaverit, codicem Monacensi meliorem in usum suum videtur vertisse. huius discerepantias uncinis inclusas adieiam. Πορφυρίον εἰς τὰς δέχα κατηγορίας Νυνὶ δὲ περὶ τῶν πραγμάτων λεχτέον, ἃ δή τινες δέχα χατηγορίας χαλοῦσιν. ὑπέστ -— μὲν γὰρ πρῶτον τὰ πράγματα, ὕστερον δὲ εὑρέϑη τοῖς πράγμασι τὰ ὀνόματα: οὐ γὰρ πρῶτον τὰ ὀνόματα ϑέμενοι ὕστερον τὰ πράγματα εὕρομεν, ἀλλ᾽ ἐπὶ τοῖς ὑποχειμένοις πράγμασι χα ^ ὃ τῆς τῶν ὀνομάτων ϑέσεως ἐδεήϑημεν [appetivimus: ἐπήχϑημεν cod.] δοχεῖ δέ πως τὰ cp 7 Lu 5 ματα xoi παρ᾽ "EXXnst «oi παρὰ βαρβάροις δέκα εἶναι τὸν ἀριϑμιόν, οὐσία, ποιόν, ποσόν, 7 τι, ποῦ, ποτέ, χεῖσϑαι, ἔχειν, ποιεῖν, πάσχειν. ταῦτα δὲ ἐχάλεσαν ἄλλοι μὲν ἄλλως, ᾽Δριστο- τέλης δὲ ὁ Περιπατητιχὸς Δέχα χατηγορίας διὰ τὸ χατά τινος πράγματος ἀγορεύεσϑαι. ἔστι δὲ ἡ μὲν οὐσία κατὰ τὸ τί, τὸ δὲ ποιὸν χατὰ τὴν ἰδέαν, τὸ δὲ ποσὸν χατὰ τὸ πλῆϑος, τὸ δὲ ποῦ χατὰ τὸν τόπον. τὸ δὲ πρός τι χατὰ σύγχρισιν [ad aliquid de habitudine, ubi de loco], τὸ δὲ ποτὲ κατὰ χρόνον, τὸ δὲ χεῖσθαι κατὰ τὴν σχέσιν, τὸ δὲ ἔχειν κατὰ τὴν πρόσληψιν, τὸ δὲ ποιεῖν χατὰ τὸ ἐνεργεῖν, τὸ δὲ πάσχειν χατὰ τὸ ἐνεργεῖσϑαι. ἰδίᾳ μὲν οὖν τούτων ἕχα- στον ἀτελὲς xal χατὰ τὴν φωνὴν καὶ xarà τὸ σημαινόμενον. δι᾿ ἀλλήλων δὲ σημαίνει πάντα xai μετ᾽ ἀλλήλων [verum inter se operas mutuas tradunt et invicem per se omnia significant]. olov οὗτος κατὰ μὲν οὐσίαν ἄνϑρωπος ἵππος λέων, χατὰ δὲ ποιότητα καλὸς ποικίλος γραμ- ματιχός, κατὰ δὲ ποσότητα μέγας μικρὸς τρίπηχυς, κατὰ δὲ τὸ ποῦ ἐν Λυχείω ἐν ᾿Αχαδημίᾳ, χατὰ δὲ τὸ ποτέ χϑὲς ἢ πρώην ἢ πέρυσιν, χατὰ δὲ τὸ πρός τι δεινῶς θαυμαστῶς, [secundum ad aliquid est pater, filius], κατὰ δὲ τὸ ἔχειν περιβεβλῆσϑαι ἐνωπλίσϑαι, χατὰ δὲ τὸ κεῖσθαι ἑστάναι χαϑῆσϑαι, κατὰ δὲ τὸ ποιεῖν διώκειν τέμνειν, κατὰ δὲ τὸ πάσχειν διώκεσθαι τέμνε- σϑαι χτείνεσϑαι [accusari, secari]. τούτων πάντων συνελθόντων οὐσία ἀποτελεῖται καὶ πρᾶγμα χαὶ ὑποχείμενον, οἷον ἵππος χαλὸς [albus] μέγας ἐν Λυχείω γχϑὲς χαλῶς χεχαλινωμένος εἰστήχει * [stabat, huc illuc agens actusque. quandoquidem vero de decem his dictum est, quod totidem sunt numero res quae subsistunt, et hae scilicet quae dictae sunt] ἅπερ προείρηται. χαὶ ἐξωτέρω τούτων οὐδὲ ἕν οὐδὲ ἕτερον ἀντὶ ἑτέρου νοητέον, ὅτε δὲ αὐτὰ [intellegendum quod eadem| τὰ δέκα εἰς δύο πάλιν ἀνάγεται δυνάμεις, εἴς τε τὴν οὐσίαν χαὶ εἰς τὰ συμβεβηχότα τῇ οὐσίᾳ. εἰ [ser. ἡ] μὲν οὐσία τὸ τί xal ὑπάρχον καλεῖται τυγχάνον οἷον ἀἄνϑρωπος ἵππος, καὶ εἰ βούλει [si vero subvertit] χόσμος χαὶ γῇ καὶ δένδρον, τὰ δὲ ἐννέα τῷ τυγχάνοντι συμβεβηκότα. φαμὲν δὲ ὅτι τυγχάνον ἐστὶ σῶμα χατὰ ἁφὴν καὶ ὅρασιν καταλαμβανόμενον, τὰ δὲ ἐννέα ὅτι τούτῳ [ei: οὔτε cod.] συμβεβηκότα [συμβεβηκὼς cod.] πρόδηλον: αὐτὸ γὰρ καϑ᾿ ἑαυτὸ οὐ [neque: om. eod.] συμβέβηχεν, οὐδὲ [neque: ὃ δὲ cod.] τοῖς παραπορευομένοις, ἅπερ ἐστὶ ἐννέα, τὸ ποιὸν καὶ τὸ ποσὸν καὶ τὰ λοιπά [caetera: V litt. evan. cod.). ἄνϑρωπος γὰρ ἀνθρώπῳ οὐ συμβέβηκεν, οὐδὲ μὴν τῷ καλῶ ἣ αἰσχρῷ 7, γρυπῷ ἣ ἰσχνῷ, ἀλλὰ τοὐναν- τίον ταῦτα τῷ ἀνθρώπῳ τὸ ἰσχνὸν ἢ γρυπὸν ἢ αἰσχρὸν ἢ καλόν. ὁμοίως δὲ οὐδὲ τὸ μέλι (c9) γλυχεῖ συμβέβηχεν ἀλλὰ τὸ γλυχὺ c6 μέλιτι. χαϑόλου δὲ εἰπεῖν οὐ τὸ σῶμα τῷ ἀσωμάτῳ ἀλλὰ τὸ ἀσώματον τῷ σώματι [ἀσώματον δὲ παρὰ τῶ μὲν post σώματι cod: om. Gog.] οἷον 7| γρυπότης τῷ ἀνθρώπῳ, ἡ γλυκύτης τῷ μέλιτι, ἡ πυρότης τῷ πυρί, ὥστε ἀναγχαῖον xal τὸ βαρὺ καὶ τὸ πηχυαῖον καὶ τὸ πιχρὸν συμβεβηκέναι [συνβεβηκέν cod.] τινί. μήτε γὰρ τοῦτό τις ἐννοείσϑω, τὸ ζῷον τῷ ἀνθρώπῳ συμβεβηχέναι [συμβέβηκεν cod.] μηδὲ τῷ Σωκράτει τὸν ἄνθρωπον" εἰδοποιεῖται γὰρ ὁ μὲν ἄνϑρωπος κατὰ [χαὶ cod.] τὸ ζῷον, ὁ δὲ Σωχράτης χατὰ τὸν ἄνϑρωπον, wal ἐν τῷ ὅρῳ τοῦ ἀνθρώπου τὸ ζῷον περιέχεται ὡς [quem ad modum: om. cod.] ἐν εἴδει γένος [genus: γένους cod.], οὐ δὲ τὸ λευχὸν οὐδὲ τὸ μέλαν οὐδ᾽ ἄλλο τι τῶν XII SUPPLEMENTUM PRAEFATIONIS I altera manu paucas passus est, atramento pallidiore eognoseuntur, ter- tiae manus additamenta subfuseo atramento et seriptura antiquitatem imitante. seholia et inter lineas et in marginibus addita a nobis ne- eleguntur. collata est Isagoge ab E. Trampio.
εἴ εἰ p.1,1 tit. hab. totum || 10 εἴτε ἐν (καὶ om.) || 23 χεχλημένον || p. 8,1 ἥ τε--- τε || 4 xai γὰρ καὶ ἡ || D δὲ xe ἔοιχε || 7 κέχροπος τὸ γένος xoi || ll τούτων τῶν εἰρημένων || 12 τοιοῦτον || 28 μόνου τῶν ἀτόμων χατηγορουμένων διαφέρει τὸ γένος τῶ τὰ γένη κατὰ || συμβεβηχότων. ὁ δ᾽ αὐτὸς λόγος χατὰ τοῦ Σωχράτους: οὐδὲ γὰρ τοῦτον δηλῶσαι ἄνευ τοῦ : Q,, REA ' » 9 LEM SEE es ΟΣ ον εν ATSER " i» 9 P T^ ἀνθρώπου δυνατόν. ὥσπερ γὰρ ἄνθρωπος ζῷον ἐστιν, οὕτως ὁ Σωχράτης dvüpmmos* εἶδος et c Ch ἡ C A AES MN LIS I MR SP M. NA TIN E] -— gp γὰρ τοῦ μὲν ζῴου τες τοῦ δὲ ἀνθρώπου Σωχράτης. ὁ δὲ χρόνος «al ὃ τόπος, ταῦτά τόπῳ καὶ ἐν ΕἾ ΤΕ συ Ra is δέ, ἐστ v, ἃ χαϑ᾿ ἑαυτὰ μὲν οὐχ ἔστι ἀλλ᾽ ἐν ἄλλοις ἣ σὺν ἄλλοις: τὸ μὲν γὰρ vis 0 ἣ πιχρὸν ἣ τρίπηχυ ἐν ἄλλοις, ὁ δὲ τόπος xal ὁ χρόνος σὺν ἄλλοις, ἵνα σαφέστερον. ἡ μὲν Er ἐν τῷ μέλιτι, τὸ δὲ ἀγγεῖον σὺν τῷ μέλιτι. οὕτω γὰρ χαλεῖται σμῆνος ἀπὸ τοῦ ἐν αὐτῷ χαλούμενος ὁ τόπος [eius enim dicitur esse vas quod continet et locati corporis locus], ὥσπερ Αἰσχίνης εἴρηχεν, ὅτι τὸ αὐτὸ ἐργαστήριον χαλχέως μὲν ἐνοιχοῦντος χαλκεῖον, γναφέως δὲ γναφεῖον καὶ [semperque] πρὸς τὴν χρῆσιν [pro re: πρὸς τὴν ῥῆσιν cod.] μεταπίπτει τοὔνομα. οὐ γὰρ ἔνεστιν ἐν τῇ χαλχευτιχῇ τὸ ἐργαστήριον οὐδ᾽ ἐν τῇ γνα- φευτιχῇ, ἀλλὰ σὺν αὐτῇ, ὅϑεν ὅταν ἡ σὺν αὐῇτ, καὶ χαλεῖται ἀπ᾿ αὐτῆς. ἡ δὲ τέχνη οὐδέποτε χωρίζεται ἀπὸ τοῦ τεχνίτου, ὅϑεν μένει χαλκεὺς χαλούμενος, οὐδὲ τὸ γλυχὺ τοῦ μέλιτος, ὅϑεν ὅπου ἂν ἢ [ubiubi fuerit mel], συμιβέβηχεν αὐτῷ τὸ γλυχὺ εἶναι. διήνεγχεν ἄρα, ὅπερ προε- ϑέμεϑα. τὸ ἐν ἄλλοις εἶναι 7| σὺν ἄλλοις. εἰπεῖν δὲ συνελόντι, ἡ ᾿Αϑηνᾶ χαλή ἐστιν ἐν τῷ Παρϑενῶνι- τὸ μὲν γὰρ κάλλος [pulehritudo: om. cod.] ἐν αὐτῇ, ὁ δὲ Παρϑενὼν σὺν αὐτῇ.
Τῶν οὖν εἰρημένων αὐτῶν τὰ μὲν ἐνδεχόμενά ἐστι xal παρειμένα, τὰ δὲ οὐχ οὕτως ἔχοντα. ὑπάρξαι μὲν ἐνδέχεται χαὶ πολιωϑῆναι xal τοὐναντίον χαὶ μὴ ὑπάρξαι καὶ p3j moÀioϑῆναι, τῷ à γρυπῷ λόγου χάριν οὐχ ἐνδέχεται xol συμβεβηχέναι [συμβέβηκεν cod.] τὸ γρυ- L πὸν xai μὴ cup. Qe βηχέναι ποι το cod.]. χαὶ ἐπὶ τῶν συμβεβηκότων τὰ μὲν κατ᾽ ἠρεμίαν συμβέβηχεν, τὰ δὲ xac' ἐνέργειαν: ἤτοι χατὰ ἠρεμίαν τὸ ποιὸν καὶ τὸ ποσὸν xal τὸ πρός τι" οὔτε γὰρ τὸ πηχυαῖον T, δίπηχυ ἐν κινήσει ἐστὶν οὔτε τὸ λευκὸν [negue album: om. cod.) ε τὸ μέλαν οὔτε τὸ δεξιὸν οὔτε τὸ ἀ deeem ἀλλὰ τούτων τὸ μὲν πηχυαῖον πρὸς τὸ ποσόν, TY ἢ E E E, τας “δι μὲς! ES; 2» δὲ λευχὸν πρὸς τὸ ποιόν. τὸ δὲ δεξιὸν πρὸς τὸ πεῖς τι, χαὶ τούτων οὐδὲν ἐν χινήσει ἀλλ ἀχινητί. τὸ δὲ ποιεῖν ἢ πάσχειν χαὶ τὸ χεῖσϑαι ἢ ἔχειν xac! ἐνέργειαν: λευχὸν γὰρ ἔστιν t z E εἶναι, χἂν μὴ κινῆται, ὁμοίως δὲ xol τὸ π' ὁ πηχυαῖον, ποιεῖν δὲ «al [e!: om. eod.] πάσχειν ἐνερ- γείας o χινήσεως χωρὶς οὐχ ἔστιν, ἀλλ᾽ οὐδὲ χεῖσϑαι [κχινεῖσϑαι cod.] χαὶ ἔχειν, οἷον ἣ [ser. δὴ} γὰρ (σ)χετιχῶς [quippe habitudine quadam] ἐνεργεῖ τούτων ἑχάτερον, ὥσπερ ὁ περι- PETRI OE 1: oumzbetcod5 OU RUDINEUT CN DUE MEET DUM / βεβλημένος πύχτης [pugil: ποιητὴς cod.], «àv μὴ τύπτῃ. ἐνεργεῖ. εἰχὸς δέ: οὐ γὰρ ταυτόν ^ ^ ἐστι περιβεβλῆσϑαι wal περιβάλλεσθαι οὐδὲ χαϑωπλίσϑαι καὶ χκαϑοπλίζεσθαι- ὁ μὲν γὰρ χαϑο- πλιζόμενος χαὶ περιβαλλόμενος ποιεῖ, τὸ δὲ χαϑωπλίσϑαι χαὶ περιβεβλῆσϑαι ἔχειν ἐστίν, ἀλλ᾽ ὅπου μὲν ὅπλα, ὅπου δὲ ἱμάτια. δῆλον δὲ ὅτι πᾶσι τοῖς ἐνεργοῦσι καὶ τοῦ ποτὲ χαὶ τοῦ ποῦ MEE 6 γὰρ ἐνεργῶν χαὶ ἐν τόπῳ ἘἸο ἢ xal χατὰ γρόνον ἐνεργεῖ. πάντα ἄρα τῇ οὐσίᾳ συμβέβηκεν, ὥσπερ δέδειχται, τὸ ποσὸν κατὰ μέγεϑος, τὸ ποιὸν χατά τι ἐν αὐτῷ ἣ σὺν ab- τῷ [vel eum ipsa: om. cod.] οἷον γλυχὺ ἢ χαλόν, κατὰ τὸ πρός τι οἷον δεξιὸν ἢ ἀριστερόν, πρόσω 7, ὀπίσω, χατὰ τὸ ἠρεμεῖν wal χινεῖσϑαι χαὶ τὸ ὁπλίζεσθαι ἢ ὡπλίσθαι. [ser. χατὰ τὸ ἔχειν καὶ χεῖσϑαι τὸ ὡπλίσϑαι χαὶ πον ἤσυσι» χατὰ [adde τὸ ποιεῖν xoi ποσοῦ τὸ χαίειν χαὶ χαίεσϑαι, τελευταῖον τὸ ποῦ καὶ τὸ ποτέ" συμβέβηχε γὰρ xal ὁ τόπος χαὶ ὁ γρόνος. ὥστε καὶ ὁμολογουμένως ἃ προεϑέμεϑα εἶναι δέχα, xal πρῶτον τὴν ὕπαρξιν καὶ τὴν οὐσίαν τοῦ τινός, εἶτα τὰ [deinde; εἰ ταῦτα οο04.] συμβε βηχότα, τὸ ποιὸν τὸ ποσὸν τὸ πρός τι τὸ χεῖσϑαι τὸ H ἔχειν τὸ ποιεῖν τὸ πάσχειν τὸ ποῦ τὸ ποτέ, καὶ ταῦτα δέχα εἶναι τὸν ἀριϑμιόν.
CONSPECTUS LIBRORUM MSS. ET IMPR. XII μᾶλλον ἐν τῶ ὑποῖον τί ἐστιν ἢ πῶς ἔχον ἐστίν. ἐρωτησάντων γὰρ τινῶν τί ἐστιν ἐκεῖνο xa οὗ κατ. ταῦτα, τὸ γένος ἀποχρινούμεϑα, τὰς δὲ διαφορὰς χαὶ τὰ κοινῶς συμβεβηχότα οὐκέτι' οὐ γὰρ ἐν τῶ τί ἐστι φαμὲν χατηγοροῦνται || 10 ὁποῖον (ubique) || 19 ἀποχρινούμεϑα 10 διαστέλλει αὐτὸ || 11 χωρίζει αὐτὸ || 18 χοινῶς || p. 49 τοῦ (prius) ex τὸ corr. || 1 xai om. || 8. 9 τοῖς ἀμφοτέροις λόγοις χρῆσϑαι || 10 post ἄλλα add. ἃ x γένη καὶ εἴδη λέγεται τὰ αὐτά || 11 post ἄλλο supra scr. τι || 18 ἄλλο τι || 23 ὁ om. || 28. 39 πάλιν--- ζῴου om. || 82 προσεχῶς] συνεχῶς || p. 9,1 ἀνωτάτη. || 4 γὰρ λέγεται Σωχρ. καὶ ID. xot ᾿Αλκιβιάδης || καὶ τουτὶ τὸ λευχόν om. || 6. 8 μετὰ ταῦτα || 11 αὐτοῦ || ὡς (alterum) om. || 13 μὲν om. || πρὸς om. || χαὶ ὧν || 14 ἔχει σχέσιν ἀλλὰ || 15 λέγεται (alterum) om. || πε- ριέχον] té oblitt. || 18 ἄλλο τι l 20 ἔτι om. || 23 δὴ] γὰρ || p» 6, 1 τῶν γενιχκωτάτων τε om. || 2 ὃ om. || τὸ om. || ὃ ἀνάγουσι] ἀναφέρουσι || 6 ὁ om. || ὃ om. || τὴν χοινωνίαν || μόνον ἔχουσιν || 12 μὲν om. || μὴν δὲ ἀπείρω || 14 ἐστὶ τὰ] ἣν || ἀπὸ τῶν γενικωτάτον supra scr. m? || ὁ supra ser. m? || 10. 18. duc tape il 20 xa9' ἕχαστον || 21 γὰρ om. || 22 μέρος xol χαϑ᾽ ἕχαστον || γὰρ om. || 24 ἐστιν et αὐτῶν om. || p. 4,4 γὰρ prius om. || 8 χαϑ᾽ ὧν γὰρ τὸ clos χατηγορεῖται || εἰπεῖν eolloc. || 16 ὑπ᾽ αὐτὸ || 18 εἶδος μόνον colloc. || 20 τουτὶ τὸ] τὸ τὶ m!: τουτὶ corr. m? (Ὁ) || ὁ προσιὼν ὁ || 21 οὖν] δὲ || 28 ἄλλου τινὸς τῶν χατὰ μέρος ποτὲ τὸ αὐτὸ γενήσετα 10 ἄνθρωπον Ὁ 24 γένοιντο τῶν χατὰ μέρος (ἂν αἱ αὐταί om.) colloc. || p. 8,2. 5 ἐν τοῖς γὰρ || 5 xai M τίνα--εἴδη] τίνα τε τὰ αὐτὰ γένη καὶ εἴδη || τίνα τε τὰ ἄτομα om. || 6 εἰρήσϑω || 10 πρὸς αὐτὸ || ll γε om. || 12 ἑτερότησιν ϑεωρεῖται || 13. ἕτερον] ἕτερος || 14 Ve γλαυχότης 3| οὐλὴ || 16 παραλλάξη || 18 προσγενομένη || χοινῶς τε xoi || 19 ἡ δὲ || 19. 20 τῶν.--- ἄλλο om. || p» 9,1 ἐποίησε χαὶ εἶδος τοῦ ζώου ἐποίησε || ὃ οὖν om. || διαφορὰς om. || 4 οἵ τε ὅροι] καὶ οἱ ὅροι || 1 πάλιν om. || ἀρχομένους || 7.8 εἶναι χωριστὰς colloc. || 10 ἀχώ- ριστα] ἀχώριστον || 14 χαϑ᾽ αὑτὸ || λόγω λαμβάνονται colloc. || 17 αὑτὰς] αὑτὸ || 19 T] i TEM "UNE 9] οὔτε ἐπίτασιν οὔτε ἄνεσιν p» 10,4. ἐμψύχου τε καὶ || 5 τοῦ αἰσϑητιχοῦ || 11 τῇ εἴη || οὔϑ᾽ αἱ || 20 xa9' ἃς] xa αὑτὰς καϑ᾽ ἂς || piv om. colloc. || 22 elvat post γρυπὸν colloc.
τοῦ om. || 11 et 13 χαὶ ἀϑανάτου || 18 τοῦ (ante ϑεοῦ) om. || 14 zat ϑνητοῦ || 15 διαιρε- τιχῆς οὔσης || 16 αἰσϑητιχῆς τὲ || ἔμψυχός τε || συλληφϑεῖσα || 11 ἀπετέλεσε utrobique || 18 συλληφϑεῖσαι || πῶς δὲ καὶ || 20 τὲ om. 11,3 δὲ om. || ἕξει ἅμα colloe. || 4 ἔχει] ἔ del. || 5 γίνεταί τι colloe. || 6 τὰ ἀντικ. εἴδη || ἔσται] ἐστίν || 10 λέγεται supra scr. m? || ὃ ἄνθρωπος om. || 11 ὅτι λογικόν || 16 ϑνητὸν supra scr. m? || 17 ἐκεῖ] ἔχει || 20 ὄντα post αὐτὸ transp. || 21 ὅτῳ] ὦτινι || ἕκαστα ps ἀντίστροφος τῇ πρὸ αὐτοῦ || 21.22 ὁ γὰρ ἄνϑροπος xoi ὁ ἵππος || 24 ϑεοὶ] ἄγγελοι || p» 1991 προσεπεξεργαζόμενοι || τῆς om. || 2 τὴν 9 καὶ τὸ τί ἦν εἶναι καὶ ὃ τοῦ || 4 Md ἐστιν || 5 àv om. || 6 χωρίζοντες τὸν ἄνϑρωπον || 9 οὖν om. || εἶδος ποιοῦσι] εἰδοποιοῦσι || 10 εἶναί τι || 12. 13 tit. habet post ἴδιον || 14 τὸ ἰατρεύειν xol γεωμετρεῖν || 15 ὡς ἀνθρώπω || 16 ante παντὶ add. μόνω xci || 11 xoi τὸ μόνω || ὡς ἀνθρώπω || 18 xc γὰρ εἰ μὴ || γελαστιχὸς Mégezat || 19 ὑπάρχει om. || 20 ὡς τῶ ἵππω || δὲ] yàp || 21 εἴ τι (utrobique) || 95 αὐτοῦ om. || ἐστιν om. || p. 18,1 ἀχώριστον || 2 χωρὶς τῆς τοῦ ὑπ. φϑορᾶς || 9 ὁρίζεται δὲ αὐτὸ xoi Ι 4 ἢ (ante ὃ) om. || 6 tit. Περὶ τῶν χοινῶν τε χαὶ ἰδίων τῶν πέντε φωνῶν di 9 tit. om. || 14 ἵππων x«i || l7 post ἴδιον add. τοῦ τε εἴδους οὗ ἐστὶν ἴδιον καὶ τῶν ὑπ᾽ αὐτὸ ἀτόμων || χαὶ (post γελαστ.) om. || 18 καὶ τῶν χοράκων τῶν χατὰ || 22 [Περὶ χοινωνίας γ. καὶ ὃ. [| p.14,2 ϑεόν] ἄγγελον || ὃ. 4 ὅσα δὲ (utrobique) || 4 ὑπ᾽ αὐτὰ || 5 ὄντος τοῦ ζῴου colloc. || 0. 1 πάντων εἰδῶν colloe. || 7 τῆς om. || 10 συναναιρεῖσϑαι || 13. Περὶ ἰδίων γέν. καὶ διαφ. || 18 μόνου τοῦ ἵππου || καὶ (alterum) om. || 20 τὸ μὲν γένος || p. 15,1 οὐκέτ᾽ ἀναιροῦσι || 7 ζῴων om. || ἰδίων γένει τε xol διαφορᾶ || 8 ἀρκείτω m! corr. ex ἀρχεῖ || ταῦτα] τοσ- aca || 9 Περὶ κοινῶν γέν. καὶ εἴδ. || ll εἶδος μόνον || 13 χατηγοροῦνται || 14. 10 Διαφέρει δὲ ὅτι (sie pro $) tum tit. Περὶ διαφορᾶς γέν. καὶ εἴδ. || 16 εἴδους κατηγορεῖται || 19 πάν- τως om. || 20. 21 συνωνύμως τῶν εἰδῶν κατηγοροῦνται || p. 1091 Περὶ χοινῶν γέν. καὶ ἰδ. || 3 χοινὸν δὲ καὶ τὸ ἐπίσης || ὃ. 4 τὸ γένος χατηγ. colloc. || 9 μέλιτος || 1 ἢ] εἴη || 8 Περὶ διαφορᾶς γέν. xoi ἰδ. || 9 ante ὅτι add. τὸ γένος τοῦ ἰδίου || 14 ἔμπαλιν εἰ γελα- E XIV SUPPLEMENTUM PRAEFATIONIS I στικὸν ἄνθρωπος || 16 7] εἴη || 18 αὐτὰ] ταῦτα || 19 Περὶ κοινωνίας γέν. «ai cup. || p. 127, 1. πλειόνων εἰδῶν χατηγορεῖται || ὃ Περὶ διαφορᾶς γέν. καὶ copB. || 4.5 λαμβάνης || 5 οὖν qe [|ἐστι τῇ φύσει || 6 ἀεὶ μετέχει || 9 ὑφίστανται || 10 οὐσιῶν om. || 12 6 αἰϑίοψ || 15 διαφέρειν τεττάρων || 16 ἑχάστου om. || τετράχις || 18 χαταλειπομένων || 20 διαφοραὶ γίνονται colloe. || 21 πῆ διαφέρει || 22 συμβεβηκότος εἴρηται || ἡ δὲ διαφ. || 24 τῶν συμ- Er zócov || p. 18, 9 αὐταὶ || 7 at om. || 10 tit. om. || 11 xotvà τοίνυν tum. tit. Περὶ τῶν χοινῶν διαφ. xal εἴδ. || l5 Περὶ τῶν ἰδίων διαφ. xal eO. || 11 ποῖόν τι || 19 πλειόνων ex πλείστων m? corr. || 23 ϑεοῦ] ἀγγέλου || p. 19,1 εἴδει] μετὰ εἴδους || 2 γέννησιν || 4 tit.
om. || 5 Διαφορὰ zai ἴδ. tum tit. Περὶ τῶν κοινῶν διαφ. xoi ἰδ. || 9 ἔχει --- γελᾶν ἀεί] ἔχει τὸ ἀεὶ γελᾶν || 10 tit. Περὶ τῶν ἰδίων διαφ. χαὶ ἰδ. || 12 τὸ λογικὸν ἐπὶ ἀγγέλου xoi ἀν- ϑρώπου || 14 μὴν δὲ xci || ἂν 7] ἦν || 16 Περὶ τῶν χοινῶν διαφ. xot συμβ. || 18. 19 τό τε γὰρ λογικὸν ἀεὶ πρόσεστι τοῖς ἀνϑρώποις καὶ πᾶσι κόραξι τὸ μέλασιν εἶναι ὁμοίως || 20 Περὶ τῆς διαφορᾶς αὐτῶν || 21 περιέχει τὰ εἴδη || p. 30,1 ἄνθρωπον xal τὸν ἄγγελον || 2. ὃ εἶναι sou. colloc. || 4 ἀνεπίτατός τε xoi ἄνετος || xoi ἧττον || 5 ἄν ποτε || € οὖν om. j| καὶ ἰδιότητες || 11 Περὶ τῶν χοινῶν e. xoi ἰδ. || l3 τὸ δὲ γελαστ. || 16 Περὶ διαφορᾶς αὐτῶν || 11 καὶ ἄλλων || 18 ἄλλων εἶναι colloc. || 20 xai om. || ἀεὶ om. || 22 γελαστιχόν || 29 διά- φορα ἔτι δὲ || p. 21, 4 Περὶ τῶν χοινῶν e. «ei συμβ. || 5 πολλῶν] πλειόνων || 6 σπάνιαι || S llepi ἰδίων cU. xot cop. || 9 ἑκατέρου] —épwv cetera tineis comesa || 10 ὁποῖον τί ἐστιν ἢ || 11. 12. τῶν τε ---ἀχωρίστων om. (suppl. in marg. m?) |; 14 πε ἘΣ εἶναι | 16 ὁ αἰϑίοψ || ἢ om. |; 18 δὴ] δὲ || 20 Περὶ κοινῶν ἰδ. xot ἀχ. συμβ. || p. 29,1 6 αἰϑίοψ || 2 ὥσπερ xai παντὶ || 4 τῶν om. || 5 πρόσεστιν || 7 μόνω || 8 διὸ] ἔτι || 19 subscriptio Τέλος τῶν πέντε φωνῶν MosacEssis Àvc. 4/5 [Hardt V, 5] bombycinus, quadratus, saeeulo XIII seeundum Hardtium, potius saec. XIV exaratus. foliis 304 Isagoge et Organon continentur, Isagoge fol. 1—5 et 10—22. primum folium idque membranaeeum posterius praefixum est, nam explieit ἄϑροισμα ἡραχλειδῶν γένος (p. 2,10), quae verba etiam initio fol. 2 seripta postea indueebantur. eetera folia abseisa tineisque comesa sunt, sed ternio fo- liorum 4—9 integrior atque recentior est, foliis 4*—6* exeerpta ex Da- vidis in philosophiam prolegomenis exhibentur, titulo praemisso llpoAs- γόμενα σύντομα xul σαφῆ εἰς τὴν τοῦ πορφυρίου εἰσαγωγήν ine. πρὸ παντὸς πράγματος xal πρὸ πάσης υαϑήσεως δεῖ ζητεῖν τέσσαρα ταῦτα εἴ ἐστιν, τί ἐστιν, ὁποῖον τί ἐστι χαὶ διὰ τί ἐστιν, fol. 6*—9* (E») titulo Πορφυρίου εἰσαγωγή rubro denuo eadem apparent atque f. 1—93 (E^) leguntur, ex ipso ni fallor codice deseripta") codex cum diligentia scriptus est, homoeoteleuti vitium raro occurrit, praepositiones cum easibus saepius coniunetae, iota subseriptum nusquam apparet. melioris eum recensionis esse testatur p. 2,8, atque etiam optimae fuisse notae exemplar elucet ex p. 12,9. -eorreetiones passus est codex plurimas, quae ab altera manu profeetae sunt, eiusdem fere aetatis sunt, tertia manus multo post leetiones ex deterioris familiae exemplari haustas addidit. scholia fere nulla apparent. «collata Isagoge a me est.
p.11 tit. idus: εἰσαγωγή || 14 ἐξετάσεως oblitt. Ea: τῆς ἐξετάσεως E^ || 17 γένος oblitt. Ea || 28. xexXnpévov || p. 9, 2 τοῦ Ταντ. || 4 τίς ἐστι om. || 5 καὶ om. || 6 χαταγόμενοι || 8 δὲ om. || 10 ἄϑροισμα ἡρακχλειδῶν γένος iter. del. E || ἄλλως δὲ πάλιν comesum Es || 11 τὸ εἶδος x«9' oblitt. et ὁμοιότητα comes. Ea || 12 τῶν ὑφ᾽ ἑαυτὸ ) ubi varias lectiones littera non instruxi, Ea (f. 1—3) et Ἐν (f. 6—9) consentiunt.
CONSPECTUS LIBRORUM Μ855. ET IMPR. XV ΓΙ oblitt. Ea || 13 πᾶν τὸ ὑφ᾽ ἕαυτό comes. Ea || 15 —vat λέ--- comes. Ea || 11 —ov τὸ oblitt. Ea || τὰ m? Ea || 18 δὲ oblitt. Ea || 19 καὶ (post εἴδη) oblitt. Ea || 20 --ας τιν--- m? Ea || 21 ἴδιον---γελαστικόν oblitt. Ea || 23 διαφέρει τὸ γένος τῶ τὰ γένη || 25 χατη- γορεῖται abseis. Ea || 26 χατὰ Σωχρ. || 27.28 τὸ δὲ γένος ζῶον Ea: τὸ ζῶον γένος Eb || p. 9,2 ἴδιον prius oblitt. E» || εἴδους supra ser. m? Ea || 4 μόνον || 6 χοινῶς || τ τὰ κοινὰ Eb || 8 ἡμῶν τί ἐστιν ἐκεῖνο || 9 χατηγοροῦνται (prius) || post ταῦτα add. τὸ γένος ἀποχρινόμεϑα τὰς δὲ διαφορὰς οὐκ ἀποχρινόμεϑα Eb et in mrg. m? Ea || αἱ οὐχ E^ || κατη- γορεῖται (alterum) comes. Ea: χατηγοροῦνται Eb || 13 ἐρωτήσωμεν Eb || ἀνϑρῴπου γένος abseis. Ea || 16 διαστέλλει αὐτὸ || 17 γωρίζει αὐτὸ || 18 χοινῶς Eb et m? Ea || τί (post ποιόν) om. Ea: hab. E^ || 19 ἐστὶ (post ἔχον) m? Es: om. E^ || 21 Περὶ εἴδους E»: in mrg. E* || p. 4,2 ἀποδοϑὲν ὑπὸ τὸ γένος colloc. Εν || 3 Toyo «Egi om. || τὸ (ante γένος) supra ser. Ea || 9 χρῆσϑαι E3 (corr. m?) || εἶδος οὕτως E^ || 10 καὶ om. E^ || 13 post εἶδος add. οὐκέτι δὲ xoi γένος || 16 post ἄλλα add. ἃ χαὶ γένη x«i εἴδη λέγεται τὰ αὐτά || 11 ἄλλο τι || ἀναβεβηχὸς Ea (eorr. m?) || 21 γινέσϑω Ea: γενέσϑω E» |] 23 ὑφ᾽ à ἄνϑρ. Eb || 28 μὲν (post εἶδος) om. || 29 ζῴου expl. E^ || p. 5,23 ante εἶδος supra ser. m? ἄλλο || 4 λέγεται Σωχρ. «oi Πλάτ. χαὶ ᾿Δλχιβιάδης || 10 ὑπ᾽ αὐτὸ || post σχέσιν ras. IV fere litt. || 11 πρὸ αὐτοῦ || ἀνώτατον || ὡς m? || 12 καὶ ὡς --- γένος om.
(suppl. m?) || 18 μὲν in lit. m? || 15 λέγεται alterum. om. || 18 ἄλλο om. l ἐπαναβ.] ἐπ supra ser. m? || 20 ἔτι om. || post εἴδη ras. XI fere litt. || χαὶ (ante ὃ) m* || 29 δὴ] γὰρ τη}: δὲ m? || p. 6,1 τῶν γενιχωτάτων || 2 6 om. || 5 πάντα comes. || 6 ὃ om. || 8 ἀλλ᾽] xai || 9 γένος πάντων colloc. || 10 post μόνον add. ἔχει m? || 12 μὴν δὲ || 19 ἐστὶ τὰ] ἣν (ἐστι supra m?) || 14 ὁ om. || 16 μὴ] δὲ supra m? || 18 συναιρεῖν] En (sed av eras.) || 23 τὸ xotóv comes. || 24 «t vera (αὐτῶν ἐστι supra m?) || p. 79 2 post τ ras. ΠῚ litt. || 4 γὰρ] δὲ supra ser. m? || 6. 1 οὐ γὰρ || 1 εἶναι oblitt. || 10 ἄνϑρ. εἰπ εἴν colloce. || 16 ὑπ᾽ αὐτὸ || 18. 19 τὸ δὲ--- ἀτόμων om. || 19 ἄτομον comes. || 24 γένοιντο τῶν MJ, ^" € 3, 3, $9 με, 1 2-7 4 E ^ LJ! χατὰ μέρος || ἂν αἱ αὐταί om. (αἱ αὐταί supra m?) || p. 8S, 5 «iva τὰ αὐτὰ γένη καὶ εἴδη || τίνα τε ἄτομα || 6 εἰρήσϑω (εἴρηται supra m?) || 7 tit. Τέλος τοῦ εἴδους: — [Περὶ διαφορᾶς || 13 λέγεται post ἑτέρου transp. || 14 oiov om. || γρυπότης γλαυχότης 7, οὐλή || 16 διαλλάττῃ oblitt.: παραλλάττη suppl. m? || ὁ ἄνϑρ. || 18 χοινῶς τε «oi || 19 ἡ δὲ || p. 9,1 ἐποίησε χαὶ εἴδος τοῦ ζώου ἐποίησε || 2 ὥστε Ἐπ πὸ om. || ὃ οὖν m? [| γενῶν αἱ εἰς (αἱ del. m?) || (. 8 εἶναι χωριστὰς colloc. || 8 «à (ante ἠρεμεῖν) m? || 14 αὑτὰς] αὑτὸ || 19 ἢ] εἴη || 20 διαι- ρεῖται τὸ γένος || 21 οὔτε ἐπίτασιν οὔτε ἄνεσιν colloc. )| 22 σιμὸν εἶναι ἢ γρυπὸν colloc. || p. 10. 2 διαιροῦμεν || ὅ ἐμψύχου «ai ἀψύχου xat αἰσϑητιχοῦ καὶ ἀναισϑήτου || 8 τὰ γένη supra ser. m? || 10 «e supra ser. m? [| 11] τῇ τοῦ om. || ei ἀϑαν. || 12 καὶ λογικοῦ || 13 χαὶ ἀϑαν. || 14 χαὶ ϑνητοῦ || 15 διαιρετιχῆς οὔσης corr. m? || 16 ἔμψυχός τε |] 18 χαὶ πῶς δὲ (sed δὲ in lit. m?) || 21 μᾶλλον] μάλιστα || p. 14,2 οὔτε οὐδὲν τούτων oblitt. (suppl. m?) || post ἐστίν add. ἐνεργείᾳ ἀλλὰ μᾶλλον δυνάμει || 9 δὲ supra ser. m! || ἅμα colloc. || 4 ὑπ᾽ αὐτὸ || 6 post ἀντιχείμενα add. m? εἴδη || ἔσται] ἐστίν || 10 ὁ in