τὴν κατασκευὴν τοῦ συμπεράσματος διὰ τὸ ἀρϑέντος αὐτοῦ ὅ81 69$. SEXT! EMPIRMG — μένων συνάγεται 5j ἐπιφορά, ῥητέον ἀπέραντον εἶναι we) τὸν ἂν τῷ πρώτῳ τρόπῳ ἐρωτώμενον, ἔχοντα δὲ οὕτως “οἱ ἡμέρω ἐστί, φῶς Ἔστιν" ἀλλὰ μὴν ἡμέρα ἐστί, φῶς ἄρα ἐστέ᾽ " παρέλκεε ydp ἕν αὐτῷ πρὸς τὴν τοῦ συμπεράσματος χατασκευὴν τὸ τροπινὸν τό “εἰ ἡμέρα ἐστί᾽, καὶ δύναται ἐκ τοῦ “ἡμέρᾳ ἐστί" pé ἀ41 συνάγεσθαι τό "φῶς ἄρα ἐστί᾽. τοῦτο δὲ πρόδηλον μὲν Pe —, ἔστι 82.) p — — ὡς πρὸς ἐκείκους dixolos- lac παραμυϑεῖσθαι. ἤτοι γὰρ ἀκολουθεῖν φήσουσι τῷ ἡμέραν εἶναι Wd ὥς εἶναε ἢ μὴ ἀκολουθεῖν" καὶ εἰ μὲν ἀκολουϑεῖν, αὐτόϑεν ὁμολογηϑέντος ἀληθοῦς εἶναι τοῦ “ἡμέρα ἐστί". συνώγε- ται καὶ T0 “φῶς dori! κατ΄ ἀνάγκην ἑπόμενον αὐτῷ, ὅπερ ἦν 4415 συμπέρασμα. εἰ δὲ οὖκ ἀκολουθεῖ, οὐδὲ ἐπὶ τοῦ ἀχολουϑήσει, καὶ διὰ: τοῦτο ἔσταε qyebdéc τὸ συνημμένον *), μὴ ἀκολουθοῦντος ἐν αὐτῷ τοῦ λήγοντος τῷ ἡγουμένῳ. ὥσεε ὄφοῖν ϑάτερον, ὅσον ἐπὶ τῇ προειρημένῃ τεχνολογίᾳ, ἢ ἀπέραντον εὖ- δίσκεσϑαι τὸν ἐν τῷ πρώτῳ τρόπῳ ἠρωτημένον παρέλκοντος ἐν , αῷεῷ τοῦ τροπικοῦ, ἢ ψευδῆ πάντως ᾽) διὰ τὸ ψεῦδος ἐν αὐοῷ 448 εἶναι τὸ τροπιχόν. τὸ μὲν γὰρ λέγειν, μὴ ἀρέσκειν τῷ Χρυ- Gínnq μονολημμάτους εἶναι λόγους, ὃ τάχα τινὲς ἐροῦσε πρὸς τὴν τοιαύτην ἔνστασιν, τελέως ληρῶδες" οὔτε yàg ταῖς Χρυσέν- που φωναῖς ὡς πυϑοχρήστοις παραγγέλμασιν") ἀνόγκη πείϑε- ὅϑαι, οὔτε μαρτυρίᾳ προσέχειν ἀνδρῶν ἐστὶν elg οἰκείαν ἃ Quoi» ἐκ μάρτυρος τοῦ τὸ ἐναντίον λέγοντος. “Ἀντίπατρος 7) τῶν ἂν τῇ στωϊκῇ αἱρέσει ἐπιφανεστάτων ἀνδρῶν ἔφη δύνασθαι 444 xal μονολημμάτους λόγους συνίστασθαι. Fri κατὰ τρίτον τρό- Hgitmr illatio, dicendum est esse etiam male concludentem eam quae inter- rogatur in. primo modo (indemonstrabili), quae sic habet ^si dies est, lux em; etqui dies est, lux ergo est': in ea enim redundat ad confirmandam eonelusionem ilind connexum 'si dies est, lux ergo est" et potest ex solg illo dies est colligi *lux ergo est*. 441, hoc cum sit ex so manifestum, lest quoque evincere ΟΣ ea quae apud illos valet consequentia, aut enim ex eo qued dies est, dicent aequi esse lucem aut non sequi; si dicant sequi, eum per se constet verum ewe illnd (dies est?, colligitur etiam necessario emimde eomsoquens 'lux est', qnod est conclusio, 442. ai autem non sequi- «x, neo sequetur in connexo, et propterea falsum erit copnexum, si inm eo desinens nen sequatur ex antecedente, quo fit ut secundum prius dicta illo- PO41 'u) ἔστι δὲ} deest 0 in τος Cis.. "ἡ ψεῦδος τὸ συνημμένον] al. ψευδές.: y) ψευδῆ πάντως] «o legendum o me pró ψεύδη, refertur enim ad λόγον. saepiuws hic ψεῦδος pro ψευδές, minus recte. z) ὡς πυϑοχρήστοις παραγγέλμασιν») confer Erasmum proverbio ex ADVERSEBS 091008 (Lib. VIII] - sev ἀπίρανεος — λόγος παρὰ τὸ ἐν μ αχήματι. πάλιν οὗ ν ἢ φάσει μόψον as ἫΝ ουσιν — μοχϑηρῷ. τινι αχήματε λόγον συγηρωξῆσϑαι ἢ ὑπόμνησιν εἰς τοῦτο,»παραλήψονται. καὶ εἰ μὲν ἔσει ἀρκοῦνται, καὶ “ἡμεῖς, ἀνειϑήσαμεν φάσιν τὴν λέγουσαν, ὅτι οὐχ ἐν μοχϑηρῷ —— Φχάήματι" εἰ δὲ λόγον παραλαμβάνρυσι, πάντῳς ἀληϑῆ.. τὸ δ᾽ 44 ὅει ἐστὶν ἀληθὴς οὕτος ὃ λόγος, φημὶ δὲ ὃ δεικνὺς τὸ ἐν μοχ σχήματι ἠρωεῆσϑαί sive λόγον, πόϑεν δείκνυται, ἢ ὁῆλον ὅτε, ἐκ τοῦ ἐν v ὑγιεῖ ἠρωτῆσϑαι σχήματι; οὐκοῦν ἵνα μὲν ὃ ἐν μοχϑηρῷ P 642 ἐρωτηϑεὶς σχήματι.) λόγος γνωσθῇ ὅτε ἐν μοχϑηρῷ tgwvyres —| σχήμαει, δεῖ. λόγον ὑγιῆ παραληφϑῆναι" ἵνα δὲ οὗτος ὑγιὴς , ἔδει αὐτὸν ὑγεεῖ ἠρωτῆσϑαι σχήματι. καὶ διὰ τοῦτο μῆτε τοῦ ὑγιοῦς λόγον πρὶν τοῦ σχήματος πιστευϑῆναι δυναμένου 6 ὅτι ἐστὶν ὑγιής, μήτε τοῦ σχήματος ὅτε ἐστὶν ὑγιὲς σχῆμα πρὶν τοῦ ἐπι- κρέναντος. αὐτὸ λόγου 4), αυνίσταξαι 6 διαλλήλων τρύπος, ὃς ἔστιν ἀπορώτατος. καὶ πρὸς τὴν λειπομένην δὲ διαφορὰν τῶν 446 ἐπεράντων λόγων, τουτέστι τὴν παρέλλειψιν, 7/09 μὲν σχεδὸν ἀντειρήχαμεν. εἰ yàp ἀνεύρετός ἐσξιν ὃ ἀπηρτισμένος λόγος, ὡς. ἀνώτερον e: ᾿ὑπεδείξαριεν, ἄγνωστος ὀφείλει τυγχάγειν καὶ. ἐλ- roc. ávtópesog. δέ γέ ἐστιν ὃ ἀπηρτισμένος, ὡς παρεστήσᾳ-: μὲν" τοίνυν καὶ oͤ ἐλλεπὴς ἄγνωστος γενήσεται. εἰ δὲ κατὰ τοὺς T Στωϊκχοὺς τεσσάρων ὄντων. τρύπων" ) xa^ oüg &négnyrog γίγμει ται λύγος, ἐδείξαμεν καϑ' ἕκαστον αὐτῶν μὴ γινωσκομένους τοὺς . tertio modo male concludens dicebatur argumentatio, propterea si rogata eit iege iig: rursus érgo aut efÜürmatione solem caatead dieewt im ἀραῖς figura interrogatam eme ergwmentationem, ant argumentationem ed bee — assument, si sumt contenti affrmatione, mos quoque oppenemmb Bífirmatonem quae dick, quod mon rogata zit in male ἄφενος si ewtem ape sumunt ergumentationem, omnino vermn sunt assumewH, i6, —— véra sit haec argumentatio, haec, inquam, quae ostendit. quod in mala figusa Grgunientum aliquod. rogetum sit, unde ostenditur? an seiiiost ex 00, quia Sit rogata in recta figura? igitur ut argumentum id vios fgwe r0gebpm dignoscafur quod in vítosa figura rogatum sit, oportet eséumi sanam δὲ pao» bam argumentationem; ut eutem sana haec probeque dit, OpeoMet mn vesta wogari figura. et ideo cum mec proba et recta erpumemewio etedi possit: esso proba et recta, antequam figura, neque figura quod sit proba 9t secta, "ante quam ea quae ipsam iudicat oratio, exoritur modus preobendi θα alteumma per alterum, qui est maxime dubius, 446, porro edvetews posteemenm eoncladentitzm argumentetionum quae restet. differentiom, αὐἴορο cem - est ex defectu, iam fere contradiximus, si enim frvenitt non. potest perfecta argumentatio, ut superius ostendimus, debet etam esse ignota quae 0st manam et deficiens, inveniri autem non potest perfecta, «t ocetendimas: erit. ego etiam ignota quae est Jbanca ac deficioms, 447, 9 autem eum om diconna sententia sint quattuor modi per quos fit male οὐπ θη ergementetio; estem dímus in wuoquoque eorum non cognosci argumentationes mele coueideies, ull b) ὁ ἐν μοχϑηρῷ ἐρωτηϑεὶς σχήματι] vocabulum σχήματι « ms Cis. P íi zevocavi, nam in editis exciderat. e) ἵνα di οὗτος] ms Ciz. ἕνα δὲ αὐτός, d) πρὶν τοῦ ἐπικρίναντος αὐτὸ λόγου] ita recte idem ondes pro αὐτοῦ, €) ὡς ἀνώτερον» sect, 435 sq. J^) τεσσάρων ὄντων τρόπων] de quibus haetenue Gietum a sect. 429.
΄ LI 626.— WEXTI EMPRUGI ἀπεράντους λόγους, ἀκολουϑήφει: καὶ τὸν. περαίνοντα. ἄγκωστον εἶναι" τούτου δὲ μὴ γινωσκομένου καὶ ὃ ἀποδεικτικὸς ἔσται.
᾿448τῶν ἀνεύρέτων. πρὸς τούτοις ἐπεὶ παντὸς ἀληϑοῦς λόγου δεῖ ἐπικεχρίσϑαι τὰ λήμματα - — τούτων γὰρ συγχωρουμένων. δίδοται 4 ἐπιφορὰ ἀχολούϑως αὐτοῖς ---, ἐπεὶ δέ ys τῆς. ἀποδείξεως ἀνεπίκριτά ἐστι τὰ λήμματα, καϑὼς παρεστήσαμεν?), οὐκ ἄρα 449 δυνή σεται ἀληϑὴς λόγος εἶναι ἡ ἀπόδειξις. τὸ γὰρ συνημμέναν, wg ἔμπροσϑεν ἐδείκνυμεν, ὑγιὲς ἀξιοῦσι τυγχάνειν, ὅταν ἀπ᾽ ἀληϑοῦς ἀρχόμενον. ἐπ᾿ ἀληϑές, ἢ ἀπὸ ψεύδους ἐπὶ “ψεῦδος ) λήγῃ, ἢ ἀπὸ “ψεύδους ἐπ᾿ ὀληϑές, καὶ καϑ' ἕνα τρόπον ψεῦ- δος "» ταν ἀπ᾿ ἀληϑοῦς ἀχόμενον ἐπὶ. ψεῦδος λήγη. τούτων δ᾽ οὕτως ἐχόντων εὑρεϑήσεται ἐπὶ τῆς ἀποδείξεως ἀνεπέκρετον. 450 ὡς ἐπὶ πᾶν ε7ὰρ. ἀρχόμενον ἀπὸ τῆς πρυσλήψεως λήγεε εἷς τὴν ἐπιφοράν, ὡς ἔχει ἐπὶ τῶν τοιούτων λό γων “ εἶ ἔστι κίνησις, ἔστι κενόν ἀλλὰ μὴν ἔστι κίνησις, ἔστιν ὥρα κενόν᾽. ἐνταῦϑα γὰρ τὸ συνημμένον ἄρχεταί τε ἀπὸ τῆς. προσλήψεως τῆς “ἔστε κίνη- 461 σις᾽ καὶ λήγει εἷς τὴν ἐπιφορὰν τήν “ἔστι κενόν". «τοι. οὖν πρό- δηλόν ἔστι πρᾶγμα f ἐπιφορὰ καὶ γινωσκόμενον Jui ἢ ἢ ἄδηλον ᾿ xal ἄγνωστον. καὶ «εἶ μὲν πρόδηλον καὶ γνωστόν, οὐκέτε ἀπο- P 643 δεικτικὸς 5) γίνεται ὃ λόγος, ix πάντων πρόδηλος συνεστὼς τοῦτο μὲν. τῶν λημμάτων, τοῦτο δὲ τῆς ἐπιφορᾶς" εἰ δὲ ἄδηλον, ἐξ 452 ἀνάγκης ἀνεπίκριτον γίνεται τὸ συνημμένον. τὸ μὲν γὰρ ἀπὸ τίνος ἄρχεται, γνώριμόν ἐστιν ἡμῖν" πρόδηλον γάρ. τὸ δὲ εἰς τί λήγει, ἀγνοεῖται διὰ. τὴν ἀδηλότητα ἢ. μὴ ἐπιστάμενοι δὲ sequetur etiam esse ígmotam eam quae cencludit firmiter; si 9a. autem 5308 vognoscatur, inveniri etiam non poterit argumentatio demonstretiva, 448, ad haec accedit, quod cum cuiusvis verae argumentationis iudicari oporteat sunptiones, (nam si eae eoncedantur, consequenter eis datur illatio) quoniam diemoristrationis sumptienes diiudiceri non possunt, sicut ostendimus, non ergo demonstratio poterit- vora et proba esse argumentatio, 449, connexum enim, «ut prius óstendebamus, censent esse probum et rectam," quando ἃ vero in- cipfens desinit in verum, vel a falso in falsum, aut a falso in verum, et «mo modo dicunt falsum esse, quando incipiens a vero desinit in falsam, haee autem cwm íta habeant, invenietur diiudiéari non posse in demonstre- tione, 450. nam omnino incipiens ab assumptione desinit in iBadonem, wt $e habet im huiusmodi argumentationibus (si. est motus, est inane; atqui est "mots, et ergo inane", hic emim connexum incipit ab assumptione *est rao- 4s? ef desinit in illationem est inano'. 4651, aut ergo illatio res est aperta t quae cognoseltur ab omnibus aut obscura et ighota, sí manifesta ét cognita, mom est utique argumentatio demonstrativa, quae ex omnibus manifesta eit, jum sumptionibus tum illatione; si autem obscure fuerít, necessarjo cónnexum xt: hufesmodi ut non possit diindicari, 4.22. nam a quo quidem incipiat, mo- ^ ibis est motum: est enim manifestum, in quidnam awtem desinat, ignorufur -peopter obscuritatem, pésclentes autem utrum consequens sit verum an ΔῈ καϑὼς nado dantis] ms Ciz. xa9anep. respicit ad ea quae dispu- τ p Marea sect, 267 sq. 831 sq.
Ἀ) ὅταν ἀπ᾿ ἀληϑοῦς ἀρχόμενον ἐπ᾽ ἀληϑές, ἢ ἀπὸ ψεύδους Ἐπὶ wii- doc] ita supplendus hic locus, qui male legebatur sic: ὅταν ἀπὸ ἀλὴ- ϑοῦς ἀρχόμενον ἐπὶ ψεῦδος λήγῃ. confer sect. 247 bui, libri, ΄" j) χαϑ' ἕνα τρόπον ψεῦϑος] supra sect. 114. 268. 331. 416. M οὐκέτι ἀποδειχτιχὸς] supra sect. 423.
P6453 I) ἀγνοεῖται did τὴν ἀδηλότητα] confer eoet. 330 sq. Ν 5 ADVERBUS LOGICOS [Lib, VII. L , πότερον ἀληϑὲς ἢ ψεῦδός ἔστι τὸ τριοῦτον, οὐδ᾽ ἐπιχρινησόμεϑα “«ὸ συνημμένον." ἀνεπικρίτου δὲ ὄντος αὐτοῦ καὶ ὃ λόγος γίνεται μουχϑὴηρός. ἔτι τῶν πρός τι ἐστὶν ἦ ἀπόδειξις. τὰ δὲ πρός τε ἀδδ8 δηινυεῖταε μόνον "), οὐκέτι δὲ καὶ ὑπάῤχεϊ. τοίνυν καὶ 7j ἀπό- δεῖξις ἐν ἐπινοίᾳ μόνον ἐστὶ καὶ οὐκ ἐν ὑπάρξει. καὶ ὅτι τῷ ὄντε ἐπινοίᾳ μόνον σώζεται τὰ npóc τί πὼς ἔχοντα, ὕπαρξις δὲ οὔκ — ἔστιν: αὐτοῖς, πάρεστε διδάσχειν ἐκ τῆς τῶν Ζογματικῶν ἀνϑο- ἐολογήσεως. ὑπογράφοντες γὰρ τὸ πρός τι συμφώνως. φασί "πρός 454 τέ ἐστι τὸ πρὸς ἑτέρῳ νοούμενον". εἰ δέ ye ὑπάρξεως μετεῖχεν, σὺχ ἂν οὕτως αὐτὸ ἀπεδίδοσαν ἂλλ᾽ ἐκείνως μᾶλλον “πρός τί ἔστι τὸ πρὸς ἑτέρῳ ὑπάρχον". οὐκ ἄρα ὑπόκειταί τι ἐν τοῖς οὖσι τὸ πρός τι. καὶ ἄλλως πᾶν τὸ ὑπάρχον οὗ δύναται ἀλλαγήν 455 τινα καὶ ἑτεροίωσιν. ἀναδέξασϑαι χωρὶς πάϑους, οἷον τὸ λευκὸν χρῶμα οὗ δύναται μέλαν γενέσϑαι μὴ τραπὲν καὶ μεταβάλλον "), καὶ τὸ μέλαν οὗ δύναται εἰς ἕτερον μεταβάλλειν χρῶμα μένον μέλαν. καὶ ὡσαύτως τὸ γλυκὺ οὐκ ἂν γένοιτο πικρόν, ἀπαϑὲξ᾽ καὶ ἀνετεροίωτον ὑποκείμενον. ὥστε πᾶν τὸ ὑπάρχον οὐ χωρὶς 456 πάϑους τινὸς τὴν elg ἕτερον ἀναδέχεται μεταβολήν. τὸ δὲ πρός. τι ἀλλάσσεται χωρὶς πάϑους καὶ μηδεμιᾶς περὶ αὐτὸ γινομένης ἑτεροιώσεως, οἷον τὸ πηχυαῖον ξύλον, πηχυαίου μὲν αὐτῷ ἀντιταρατεϑέντος,. λέγεται ἴσον ἐκείνῳ τυγχάνειν, διπήχους δέ, υὐχέτι ἴσον, ἀλλ᾽ ἄνισον, μηδεμιᾶς περὶ αὐτὸ γινομένης τρο- ᾿ xc καὶ ἀλλοιώσεως. καὶ εἰ νοήσαιμέν τινὰ ἐξ ἄγγους ὕδωρ προχέοντα, ὃ τοιοῦτος ὑποτεθϑέντος μέν τινος ἑτέρου ἄγγους λεχϑήσετω ἐγχέων, μὴ ὑποτεϑέντος δὲ ἐχχέων, καίπερ μηδεμίαν αὐτὸς τρυϊὴν καὶ ἀλλοίωσιν ἀναδεξάμενος. ὥστε εἰ τῷ μὲν 'ὑυεάρ- ag Jum, neque diludicabimus connexum, si connexum autem mon potest diiy- dicari, erit etiam vítiosa argumentatio, 453, praeterea demonstratio esf ex iis guae referuntur ad aliquid. quae autem referuntur ad aliquid, mente tantum £oncipiuntur, non autem existunt, demonstratio ergo est tantum in mentis conceptiohé et non in rerum natura existit, quod autem re vera quae ifa se habent ut aliquo modo referantur ad aliquid, conserventur sola meniis con- ceptione, non sit autem. eis existentia, docere licet 'ex confessione Dogma- .ficorum, 4654, describentes enim relatum uno consensu dicunt relatum est quod intelligitur ad alterum". si autem particeps esset existentiae, non id sic definiissent, sed potius hoe modo relatum est quod alteri adexistit?,. in jis ergo duae sunt ad aliquid, mihil vere existens, subücitur, 45$. et alioqni quidquid existit,, non potest aliquam suscipere mutationem et alterationem, ebsque affectione, ut color albus non potest fieri niger, nisi sit cofiversus, et mutatus, et niger non potos& mutari in alium.colorem, si niger mangat,. et — dulce non potest f i amarum, si sit impetibile et inalterabile, $6, quamobrem quidquid existit, non absque aliqua affectione suscipit mu- . "tionem in alterum, quod autom refertur ad aliquid, mutatur absque affectione et absque ulla quae in ipso fiaf alteratione, nt lignum cubitale, si quidem.ei . eX advérso opponatur cubitale, dicitur illi esse aequale, si autem bicubitale, monu amplius aequale, sed inaequale, cum in ipso mulla fiat mutatio ef alte- ratio. et sí cogitáverimus quempiam ex, vase aquam profundentem, is sup- posito quidem vase aliquo dicetur infumdens, non posito autem, effundens, etiamsi ipse unllam susceperit mutationem et alterationem, 457, m) ἐπινοεῖται μόνον] sect, 335 et lib. 1 adv, Physicos sect, 208, n) xa) μεταβάλλο»] ms Ciz, μεὲταβαλόν et mox μεταβαλεῖν pro uitae βάλλειν. ] ἢ t H Yt * t bi n: d Ὅτ “ ws 6 SEXT aurma χοναι συμβίβητε τὸ μὴ χωρὶς πάϑους ἀλλαγὴν ὁπομένεῳ " * δὲ αφός «ι τοιοῦτον οὐδὲν συμβέβηκε' ῥητέον μὴ ὁπάρχειν Φδυρός τι. σὺν τούτοις τοῦ χωρίς ἐστε τὸ πρός si* τὸ γὰρ in 459 τοῦ κάτῳ?) χωρίς ἐστιν. εἴπερ δ᾽ ὑπάρχει τὸ πρός τε xod μὴ P 534 quA)». ἔχει ἐπίνοιαν, ἔσται τὸ ἕν τἀναντέα. ἄτοπον 04 γέ. ἐστὲ λέγειν τὸ ἕν τἀναντία. οὐκ ἄρα ὑπάρχει τὸ πρός vi, dAÀ' ἐπιὰ νοάζϊεωεα μόνον. πάλιν γὰρ τὸ πηχυαῖον Gua κατὰ μὲν τὴν τοῦ ἡμιπηχυαίου παράϑεσιν λέγεται μεῖζον, καεὼ δὲ τὴν διπηχοαίου ἡ μμκρότερον. τὸ δὲ αὐτὸ xarà τὸν αὐτὸν χρύνον καὶ μεῖζον xul μικρότερον ὑπάρχειν, τουτέστι τἀναντέα, τῶν ἀδυνάτων. ἐπι- γοεῖσϑαὶ μὲν γὰρ φάχ᾽ loce") δυνήσεται κατὰ τὴν ὡς πρὸς ἀλλά o φύμβηησιν, εἶναε δὲ καὶ ὑπάρχειν οὐχ οἷόν ve. οὐκ ἄρᾳ Ouépye 460 τὰ πρός τι. οὐ μὴν ἀλλ᾽ εἰπερ ἔστι τὰ πρός τι, ἔστε T4 ταὐτὰ ἐναντίον ἑαυτῷ. οὐχὶ δέ γε τοῦτο. τοίνυν οὐδὲ ταύτῃ ῥητέον ὑπάρχειν τὸ πρός τι. ἔτι εἰ Ondgye τὸ σεράς vi, ἔσται τι ἑαυτῷ ἐχκανξίον. otx εὔλογον δέ γέ ἐστιν eivüd τι αὐτὸ ἑαυτῷ ἐναντίον. 461 τοένυν οὐδὲ τὸ πρός τι ὑπάρχειν εὔληογόν ἐστιν ἢ. τὸ yàp ἄνω τῷ κάτω ἐστὶν ἐνανείον. τὸ δὲ αὐτὸ ὡς μὲν πρὸς τὸ ὑποκεέιε- vov (vp ἐστί, πρὸς δὲ τὸ ὑπερκείμενον κάτω. εἰ δ᾽ ἔσται vole, ἄνω καὶ κάτω καὶ μέσον, τοῦ ἄνῳ καὶ τόῦ κάτω τὸ μέσον Cove πρὸς μὲν τὸ ὑποκείμενον ἄνω, πρὸς δὲ τὸ ὑπερκείμενον. veh, καὶ ἔσται τὸ αὐτὸ ἄνω καὶ xáte' ὕπερ. ἀδύνατον. οὐκ ὦ — ὑπάρχει τὸ πρός τι. εἰ δ᾽ ἄρα τὸ πρός τι. ὑπάρχει, τὸ. αὐτὸ δὶ ei quidem quod existit, accidit nt non sine affectione sustipeat motloném, el autem quod refert ad slíquid, nibil tale accidit; dicendum *est non exi. .stere id qubd sefertur ad aliquid, 4$8. ad haec accedit, quod id qund re fertur ad aliquid est seíunctum ab eo quod refertur: id enim quod est infra est sefünctüm ab eo quod est supra, 459, si existit autem id quod fefói ad aliquid, et non versatur in sola cogitatione nt unum Contrariá, 'ab- strdum autem est unum esse contraria, non existit ergo id quod refertur ad aliquid, sed solam mente concipitur, rursus enim corpus cubitale, appóslió quidbm semicubitáli, dicitur maius; coHaío autem bicuhiiali minns, idem a&e tem eodem tempore et essé máius et minus, hoc est contraria, est éx quae non possunt fierí, nam mente quidem concipi fortasse potérit per eam quae fit cum alio collationem, fieri autem non potest ut existat, nodi irg existunt ea quae referuntur ad aliquid. 460, verumenimvero si subt ἃ 4 Y référnmr ad aliquid, erit idem sibi ipsi contrarium, sed hoc nom est, fgittt nec ep rationo dicendum est existere id quod refertur ad aliquid. nam sanb pi existit id quod refertur ad aliquid, erit aliquid sibi ipsi contrariüm, ^no est &utem consentaneum aliquid esse ipsum coptrarium sibi ipsi. nec ergé est consentaneum ut existat id quod refertur «ὦ aliquid, 461, supra enim et Énfre sunt sibi invicem contraria, idem autem respectu subiecti est supre, ét respectn superius positi infrà, si autem sint tria, supra et infra et medium, medium eius quod est supra et infra, si ad subiectum referatur, erit supra ad jd autem quod supra situm est, infra, et erit idem supra et infra; que quidem nom potest fleri, non existit ergo Jd quod relertur ad aliquid, si , existit autem id quod refertue δῇ aliquid, dem erit supra et inlrà, qualecume) τὸ γὰρ ἄνω τοῦ κάτω] idem ma «οὔ áp ἄνῳ τὸ κάτω χωρίς ἔσει. infra 460 τὸ γὰρ ἄνω τῷ χάτω ἐστὶν Dias. iA ΄ pOM »"λιεάχ᾽ Iovc] vocabulum Scepticum; ut dixi ad sect, 396. tale sect. 410 εἰ οὐχ ἐνξέζειμι οἱ 412 οὐ μᾶλλον, 416 τῴχα. ete. 4) εὔλογόν ior] ita ms Cis. pro ἔστιν eAoyor.
LI ADVERRUS,LOGICOS (Lib VII] 580 ἔσται ἄνω καὶ κάτω. διὰ δὲ τοῦ xal εἰ ἔστε, λέγεται τὸ αὐτὸ κατὰ τὴν ὡς πρὸς ἄλλο σχέσιν ἄνω καὶ χάτω. τὸ αὐτὸ ἄρα lg ἑαυτοῦ γενήσεται, ὃ πάντων ἀτοπώτατον. ἀλλ᾽ εἴπερ τὰ 468 πρὸς τι ἀνύπαρχτά ἐστε, πάντως καὶ ἡ ἀπόδειξις τῶν πρός τι οὖσα, “ἀνύπαρχτος γενήσεται" τὼ ὁέ γε πρός τι δέδεικταε ἀν.-- vzaoxra* xgl ἡ ἀπόδειξις τῶν ἀνυπάρχτων γενήσεται. τὼ μὲν οὖν λεγόμενα εἰς τὸ μὴ εἶναι ἀπόδειξιν τοιαῦτά τινὰ καϑέστηκε.
Σχοπῶμεν δὲ καὶ τὸν ἀντικείμενον λόγον. οἴονται γὰρ oi468. δογματικοὶ λόγιοι ") τῶν φιλοσόφων τὸν ἀξιοῦντα μὴ εἶναι ἀπό- δειξιν, αὐτὸν ὕφ᾽ αὑτοῦ ") πὲριτρέπεσϑαι, καὶ Oi! ὧν ἀναιρεῖ-- ται ταύτην, διὰ τούτων αὐτὴν ὁρίζειν. ὅϑεν καὶ ἀντικαϑιστάο- pavor τοῖς Zxenzixoig") φασιν, 0 λόφων μηδὲν εἶναι ἀπόδειξιν P δάδ ἦτοι ψεύδει καὶ ἀναποϑδείκτῳ χρώμενος φάσει ") λέγεε μηϑὲν ὑπάρχειν ἀπόδειξιν ἢ λόγῳ τὸ τοιοῦτον ἀποδεικνύς. καὶ εἰ μὲν 464 Ψιλῇ φάσει προσχρώμενος, οὐϑεὶς αὐτῷ πιστεύσει τῶν τὴν ἀπό- δειξιν παραδεχομένων Ψιλῇ giae χρωμένῳ, ἀλλὰ διὰ τῆς ἀντι- κειμένης ἐπισχεϑήσεται φάσεως, εἰπόντος τινὸς εἶναι ἀπόδειξεν " εἰ δὲ ἀποδεικνὺς τό μὴ εἶναε ἀπόδειξιν — τοῦτο γάρ φασιν —, αὐτόϑεν ὡμολόγησε τό εἶναι ἀπόδειξιν. ὃ γὰρ δεικνὺς λόγος τὸ μὴ εἶναε ἀπόδειξιν ἔστιν ἀπόδειξις τοῦ εἶναι ἀπόδειξιν. καὶ 4δδ καϑύλου ὃ κατὰ τῆς ἀποδείξεως λόγος ἤτοι ἀπόδειξίς ἐστιν ἢ οὐκ ἔστιν ἀπόδειξις" καὶ εἰ μὲν οὐχ ἔστιν ἀπόδειξις, ἄπιστός ͵ ͵ que porro est, dicitur idem supra et infra propter eain quae est ad aliud ha- bitndinem, idem ergo erit seorsum a se ipso, quod est omnium absurdissi- mum, 462. sed si non existunt ea quae referuntur ad aliquid, omnino etiam demonstratio, cum sit ex iis quae referuntur ad aliquid, minime existet, Ostensum est autem ea non esse quae referuntur ad aliquid: erit ergo etiam demonstratio ex iis quae non existunt, atque baec sunt quidem quae dicuntun ad ostendendum quod non sit demonstratio, 463, Sed age consideremus etiam orationem quae his adversatur, exi- stinant enim dogmatici philosophi, eum qui censet non esse demonstratio nem, ipsum a se ipso everti, et per quae eam perimit, per ea ipsam &t&- bilire, unde etiam dicunt resistentes Scepticis, qui dicit nihil esse demon- strationem, aut id dicit utens nuda et non demonstrata aífirmatione aut id demonstrat argumento, 464. si nuda quidem utens affirmatione hoc facit, neme eorum qui admittunt demonstrationem, credet ei qui utitur nuda affir- matione, sed cohibebitur per adversam affirmationem alicuius qui dicet esse demonstrationem; sin autem demonstrat non esse demonstrationem (hoc enim dicunt), eo ipso confitetur esse demonstrationem, argumentum enim demon- strans non esse demonstrationem, est demonstratio quod sit demonstratio, 465. et in summa quod contra demonstrationem profertur argumentum, aut est demonstratio aut non; si non est demonstratio, non est fide digna; si r) € doyuarixol] λόγιοι τῶν qniogóq o») ita legendum puto pro doyua- - Sixol. Aóyo« quibus inale congruit verbum quod apud Sextum praecedit, οἴονται. in. ms Ciz. invenio φωνολόγοιε, quod vocabulum videtur habere significationem hominum sonum sine mente edentium, et nescio àn us- quam alibi reperitur.
s) ὑφ᾽ αὑτοῦ] ms Ciz. ἑαυτοῦ.; 4) τοῖς Zxentixoig] male in Herveti versione excusum Stoicis pro Seepticie, | |: uw) ἤτοι ψεύδει — — φάσει] simile argumentum Scepticis abiectum fuit P 545 sect, 282 sq. pro ψεύδει lego ψελῇ, ΠΝ MV; SEXTUS EXPIR. II.. Ll 529 ο΄ SEETI ἘΜΡΙΒΙΟΙ 466 ἐστιν" εἰ δέ ἐστιν ἀπόδειξις, ἀπόδειξίς ἔστιν. ἔνιοι δὲ. καὶ αὕτῳ ΄ συνερωτῶσιν"' εἰ i ἔστιν ἀπόδειξις, ἀπόδειξίς, ἐστιν" εἰ us — 5) ἀπόδειξις, ἀπόδειξίς i ἔστιν. ἤτοι dé ἔστιν ἢ οὐκ ἔστιν ἀπόδειξις ἀπόδειξις ἄρα ἔστι. χαὶ δὴ 7 μὲν τῶν λημμάτων τοῦ λόγοφ τούτου παραμυϑία προῦπτὸς pus * τό τε γὰρ πρῶτον συνημ- μένον τό “εἰ ἔστιν ἀπόδειξις, ἔστιν 'ἀπόδειξις᾽ διαφορούμενον ἢ E καϑεστὼς ἀληϑές ἐστιν" ἀκολουϑεῖ γὰρ τῷ ἐν αὐτῷ πρώτῳ τὸ ἐν αὐτῷ δεύτερον, uy ἕτερον i ὃν ἐκείνου. τὰ TE δεύτερον συνημ- μένον τό “εἰ ur ἐστιν ἀπόδειξις, ἔστιν ἀπόδειξις" πάλιν ig d τῷ γὰρ μὴ εἶναι ἀπόδειξιν ἡγουμένῳ ὄ ὄντι ἕπετωι τό εἶναι 467 ἀπόδειξιν. αὐτὸς γὰρ ὃ δεικνὺς λόγος τό μὴ εἶναι ἀπόδειξεν, —— «v, βεβαιοῖ τό εἶναι ἀπύδειξιν. τό τε διεζευγμένογ τὸ ἤτοι δὲ ἔστιν ἀπόδειξις ἢ ἢ οὐχ ἔστιν ἀπόδειξις, ἐξ ἀντιχειμέ- γων διεξευγμένον, τοῦ τε εἶναι ἀπόδειξιν καὶ τοῦ μὴ εἶναι, ἕν ὀφείλει d ἔχειν ἀληϑὲς καὶ διὰ τοῦτο εἶναι ἀληϑές. ὥστε,ἀληϑῶν 468 ὄντων τῶν λημμάτων συνεισάγεται καὶ 7 ἐπιφορά. πάρεστι δὲ καὶ ἑτέρως διδάσκειν ὅτι ἀκολουϑεῖ αὐτοῖς. εἰ áp τὸ διεζευγμέ- γον ἀληϑές ἔστιν, ἕν ἔχον ἐν αὐτῷ ἀληϑές, ὁπότερον áy ἐκ τού- των ἂν ὑποϑώμεϑα ἀληϑές, συνεισαχϑήσεται, καὶ 3; ἐπιφορά. ὑποκείσϑω δὲ πρῶτον τῶν ἐν αὐτῷ ἀληϑὲς τό εἶναι ὠπόδειξιν. οὐκοῦν ἐπεὶ τοῦτο ἡγούμενόν ἐστιν ἐν τῷ πρώτῳ συνημμέγῳ, ἀχολουϑήσει avs Vró λῆγον ἐν τῷ πρώτῳ συνημμένῳ. ἔληγε δὲ *) τό ἔστιν ἀπόδειξις, ὅπερ ἦν καὶ ἐπιφορά. δοθέντος ἄρα τοῖ εἶναι ἀπόδειξιν ἀληϑοῦς ἐν τῷ διεζευγμένῳ ἀκολουϑήσει ἡ voi est antem defaonstratio, est demopstratio. 466, nonnulli sic quoque interro- ^ gant: εἰ est demonstratio, est demonstratio; si non est demonstretio, est de- monstratio, aut est autem aut non est demonstratio; est ergo demonstratio. et huius quidem orationis sumptiomum ín promptu,est probatio: nam et pri- mum connexum nempe /si est demonstratio, est demonstratio, cum sit re- duplicatum, est verum; ex eo enim quod est in ipso primum, sequitur id quod est ín ipso secundum, cum non sit eb 1110 alterum, et secundum 008» mexum nempe si non est demonstratio, est demonstratio" rursus est probum et rectum: ei enim quod est, non esse demonstrationem, quod est antece- dens, consequens est esse demonstrationem, 467, ipsa enim oratio quae osten- dit non esse demonstrationem, cum sit demonstrativa, confirmat esse demone strationem, et disiunctum nempe «auf est demonstratio ant non est^, constams ex duobus disiunctis, nempe et esse demonstrationem et non esse, unum de- - bet habere verum et propterea esse verum, quamobrem cum verae sint sumptie- nes, simul etiam infertur illatio, 468, licet autem aliter quoque docere quod ,SX eis consequatur, nam si disiunctum est verum, cum unum ín se habesj verum, utrumvis ex iis verum posuerimus, simul etiam colligejur illatio, po- natur autem verum esse primum ex iis quae in ipso sunt, nempe, quod sii demonstratio: ergo quoniam hoc àntegedems est in ipso connexo, ex eo consequetur id quod est consequens in primo connexo. consequens autem erst *est demonstratio', quod erat etiam illatio, dato ergo quod in disiuncto sit verum, esse demonstrationem, sequetur etiam illatio argumenti. 460, idem x) εἰ ἔστιν ἀπόδειξις, ἀπόδειξίς ἔστιν" εἰ μή tour] argumentum quod genus Stoici vocabant διὰ dvo τροπιχῶν eive per duo connexa contraria, quodque legitur etiam 2 Pyrrh. sect, 186. simile fuit supra sect. 281. vide οἷ placet quae dixi ad 2 Pyrrh. sect. 8.
y) διαφορούμενο»)} eandem propositionem bis sumptam. sect, 302.
"o oz) ἔληγε di] ita recte ms Ciz, pro ὄλεγε.
) ADVERSUB LOGICOS- (Lib. ὙΠῚ.. 88 Aóyov 2nipooé. ὃ δὲ αὐτὸς τῆς.) παραμυϑίας τρόπος xal ἐπὶ 469 Ξοῦ Aunopévov ἀδιώματος τοῦ μὴ εἶναε ἀπόδειξιν" ἡγεῖτο γὰρ Ῥ 646 &ei τούτου ὃ ἐν τῷ δευτέρῳ συνημμένῳ ἢ) εἶχεν ἀκολουϑοῦσαν τὴν τοῦ λόγου ἐπιφοράν. τοιαύτης δὲ οὔσης τῆς τῶν 4ογμα- 410 τιχῶν ἐνστάσεως σύντομός ἐστι καὶ ἡ πρὸς ταύτην τῶν Zxenti- κῶν ἀπάντησις. λέξουσι y&Q, sl μὲν οὐκ ἐνδέχεται ἀποκρίνασϑαε πρὸς τὴν πεῦσιν xo) ἣν ἐπεζήτουν, πότερον ἀπόδειξίς ἐστιν“ ὁ κατὰ τῆς ἀποδείξεως λόγος ἢ οὐκ ἀπόδειξις, ὀφείλουσιν. εὔγνω- μονεῖν, εἰ μὴ ἔχουσι πρὸς ἄπόρον οὕτω πεῦσιν ^) ἀποχρίνασϑαι.
εἰ δὲ εὐχερές ἐστιν αὐτοῖς ὃ προστάττουσι τοῖς ΣΣχεπτιχοῖς, ὡς 411" εὐχερὲς. ὃν ποιείτωσαν, ἀποκρινόμενοι πότερον ἀπόδειξιν εἶναι . λέγουσι τὸν χατὰ τῆς ἀποδείξεως λόγον ἢ οὐκ ἀπόδειξιν" εἰ μὲν . γὰρ o)x ἔστιν ἀπόδειξις, οὐκ ἐνέσται ἐξ αὐτοῦ διδάσκειν, ὅτι οὐκ ἔστιν ἀπόδειξις, οὐδὲ λέγειν ὅτι οὗτός ἐστιν ὃ λόγος ἀπό- δειξις, ὅτε οὐκ ἔσται ἡ ἀπόδειξις" ὡμολογήκασι γὰρ αὐτοὶ τό μὴ εἶναι ἀπόδειξιν. εἰ δὲ ἀπόδειξίς ἐστι, πάντως ἀληϑῆ ἔγει τὰ 472 λήμματα καὶ τὴν ἐπιφοράν. σὺν γὰρ τῇ τούτων ἀληϑύότητι voti- ται ἡ ἀπόδειξις" ἦν δέ γε ἐπιφορὰ αὐτοῦ τό μὴ εἶναι ἀπόδειξιν " ἀληϑὲς ἄρα ἐστὶ τὸ μὴ εἶναι ἀπόδειξιν, καὶ τὸ ἀντιχείμενον τούτῳ ψεῦδος τό εἶναι ἀπόδειξιν. οὕτω γὰρ ἀποδειχτικὸν ϑέλοντες ἀπο-. δεῖξαι τὸν xarà τῆς ἀποδείξεως λόγον οὐ μᾶλλον αὐτὴν τιϑέα- σιν ἢ ἀναιροῦσιν. ὅμως δὲ καὶ τοὺς Σκχεπτιχοὺς ἂν δέῃ ὑπὲρ 418 αὑτῶν 5) ἀποχρέίνασϑαι, ἀσφαλῶς ἀποχρινοῦνται᾽" φήσουσι yàp τὸν κατὼ τῆς ἀποδείξεως λόγον πιϑανὸν εἶναι μόνον, καὶ πρὸς est argumentendi módus etiam in alíeeo qued restet prosuntiato,, nempe nom esse demonatretionem: id enim antecodebet quod im secundo comnexo habebat comsequentem erpementi iietionem, 470, eum autem Dogmatieorum sit eius- modi obiectio, breviter etiam adyersus eam occurremt Sceptici, dicenf enim, si nen comtingit respondere ad interrogatienem qua quaerebent, utrun arga- zentum. adversus demonstrationem sit demonstratio an. non. demonstratio, de- bent aequi boni consnlere, si nen possint respondere ad quaestionem tam dmbiem. 471, sin autem est eis facile, faciant quod Boepticis imperant ro- spondeentque utrum dicant argamentum adversus demounstretionem esse de- zmonstrationem, an non: sam si non est deshonstratío, ex ea non licebit do- cere, quod non sit demonstratio, neque dicere, qued hoc esrgumentum sit demopetretie, quoniam hon est demonstratio confessi enim sunt eam 808 esse demonstrationem, 472. si autem est demonstratio, omnino veras habet swmptiones et ilatiomem, nam cum earum omnium veriiate intelligitur de- maoBsiratio: erat attem eius ilfatio, nop esse demonstrationem; verum est ergo nen esse demonstrationem, et quod oppositum ei est; falsum, demom- straüonem esse, sic enim demonstratiwun ostendere volentes argumentum ad- versus demonstrationem, non magis eam statuunt quam tollunt, 473, et tamen si Scepticos quoque oporteat pro se respondere, ii tuto respondebunt: dicent S2im argumentum adversus demonstrationem esse s0lum probebile, et im prae- €) 0 dà αὐτὸς τῆς] idem ms ὁ δὲ αὐτός te. P 649 b) ἐν τῷ δευτέρῳ συνημμένῳ) ita sensus requirit legendum: pro συνημμένον.. €) ἄπορον οὕτω πεῦσι»] argumentum ἀντιστρέφον, ut mox Sextus ostendit. d) ὑπὲρ abràr) ms Ciz. αὐτῶν. nempe ut iam memini alias me notare promiscue haec in libris ponuntur. e) πιϑαγὸν εἶναι Miror] adde 8 Pyrrhon. seet, mE - 532 | SEXTI EMPIRICI A τὸ παρὸν πείϑειν αὐτοὺς xal ἐπάγεσθαι συγκατάθεσιν, ἀγνοεῖν δὲ εἰ καὶ αὖϑις ἔσται τοιοῦτος διὰ τὸ πολύτροπον τῆς πίγης διανοίας. οὕτω γὰρ γενομένης τῆς ἀποχρίσεως οὐδὲν Eti δυνήσεται λέγειν ὃ Δογματικός. ἢ γὰρ. τοῦτο διδάξει, ὅτε οὐχ ἔστιν ἀληϑὴς ὃ κατὰ τῆς ἀποδείξεως κομισϑεὶς λόγος, ἢ τοῦτο 414 παραστήσει, ὅτε οὐ πείϑει τὸν ΣΣκεπίτιχόν. ἀλλὰ τὸ μὲν πρῶτον * δεικνὺς οὐ τῷ Σκεπτικῷ μάχεται διὰ τὸ μηδὲ ἐχεῖνον διαβεβαι- οὔσϑαι περὶ τούτου τοῦ λόγου ὡς ἀληϑοῦς, μόνον δὲ λέγειν ὅτι 415 πιϑανόν ἐστι. τὸ δὲ δεύτερον ποιῶν προπετὴς γενήσεται, ἀλλό- ΤΠ τριὸν πάϑος ϑέλων λόγῳ χαταπαλαῖσαι. καϑὰ yàp τὸν χαίροντα οὐϑεὶς δύναται λόγῳ πεῖσαι ὅτι οὐ χαίρει, καὶ τὸν λυπούμενον P5470r. οὐ λυπεῖται" οὕτως οὐδὲ τὸν πειθόμενον ὅτε οὐ πεέϑεται. 416 πρὸς τούτοις εἰ μὲν διϊσχυρίζονται οἱ Σκεπτικοὶ μετὰ συγκατα- ϑέσεως ') περὶ τοῦ μηδὲν εἶναι ἀπόδειξιν, τάχα ἂν διετρέποντο ὑπὸ τοῦ διδάσκοντος ὅτι ἐστὶν ἀπόδειξις. νῦν δὲ ἐπεὶ ψιλὴν 9C σιν λόγων ποιοῦνται τῶν κατὰ τῆς ἀποδείξεως χωρὶς τοῦ συγχα- τατίϑεσθαι τούτοις, τοσοῦτον ἀπέχουσι τοῦ βλάπτεσθαε πρὸς τῶν τοὐναντίον κατασκευαζόντων, ὡς ὠφελεῖσϑαι μᾶλλον ἢ). 41 εἰ γὰρ οἱ μὲν χατὰ τῆς ἀποδείξεως κομισϑέντες λόγοε μεμενή- κασιν ἀναντίρρητοι, οἱ δὲ εἰς τὸ εἶναι ἀπόδειξιν παραληφϑέντες λόγοι πάλιν εἰσὶν ἰσχυροί, μήτε ἐκείνοις μήτε τούτοις προσϑέ- . 418 μενοι τὴν ἐποχὴν ὁμολογῶμεν. κἂν συγχωρηϑῇ δὲ ἀποδειχτικὸς εἶναι ὃ κατὰ τῆς ἀποδείξεως λόγος, οὐ διὰ τοῦτο ὠφελοῦνταί τι εἰς τὸ εἶναι ἀπόδειξιν οἱ Δογματικοί, καϑὼς ἤδη ὑπεμνήσαμεν ^)